Értelemszerűen a Finnországi pu.-t kell ehhez megcélozni. Az elővárosi "elektricskák" által birtokolt vágányokon egy nem igazán odavaló gép tűnt fel: TEM2um-952, a TCs12 Vontatási Egység eszköztárából. Ők a közelben települnek, kissé az "elektricskás" TCs20 árnyékában; Szentpétervár északi területeit és környékét látják el tolató- és átállítós gépekkel, ezenfelül tehervonati villamosmozdonyokkal is rendelkeznek. A TEM2um adott esetben "célfuvart" teljesített: két vasutas egyenruhás embert hozott, akik találkoztak a pu. felől jövő harmadik vasutassal, majd néhány papírt mutogatva egymásnak, jóízű diskurzusba kezdtek. Miután a pályaudvari ember láthatóan meg lett győzve valamiről, a két másik visszaszállt, és a mozdony lassan eltűnt a TCs12 irányában.

A jármű a TEM2 nehéztolató család egyik késői változata. Mindkétfajta forgóvázzal rendelhető, itt a régebbit valószínűleg a TCs12 átállítós Szergejei miatt használják, típusegységességi okokból. A vonókészüléken jól látható a második lánc, amely léghengerhez csatlakozik és a távirányított szétkapcsolás céljait szolgálja. A vezérálláson csak egy vezetőasztal található, ezen felül a mv. a kézben tartható, hordozható vezetőasztallal dolgozhat, amelyet a vezérállás több pontján is rugós zárral rögzíteni lehet, hogy ne kelljen állandóan tartani. A "fix" vezetőasztalhoz ülve a hosszú géptérrel előre vezethetünk.

Adott esetben a kisebbikkel lesz dolgunk - ez egyvágányú, villamosított. Elővárosi forgalmat, ezenfelül minimális tolatós teherforgalmat lát el. Végig üdülő-övezetben halad, a viborgi autóút mellett. 37 km hosszú, az elágazó állomásokat nem számítva 12 megállója, állomása van. A pályasebesség 80 km/h, amellyel - látni fogjuk - a lehetőségeket messze nem használja ki: a mérsékelt sebesség oka a környék üdülőövezeti jellege. Összességében tehát egyfajta "mini 29-es"-nek tekinthető.

A 6025-ös vonatot választottam, indulási ideje azonban - pályaépítés miatt, csak a mai napra, hirdetményben meghirdetve - nem 15:25, hanem 15:40.

Induló utasterhelés 30%. Lanszkaja 10 felszálló, Novaja Gyerevnya 50 fel, Sztaraja Gyerevnya-nál (alias 11. km) megtelünk 80%-ra (metrócsatlakozás). Innen fokozatosan terülnek az utasok, Razliv előtt 50% marad, ott 40 leszálló.

Vonalunk a viborgi fővonalról kétvágányúként ágazik le (a jobb vg. bújtatással), majd Novaja Gyerevnya állomást követően egyvágányú. Lahta, Liszij Nosz és Szesztroreck funkcionálnak állomásként, bár lényegében egyik sem több keresztező-helynél. (Liszij Nosz rendelkezik 3 vg-ból álló teher-tárolóval és iparvágány csatlakozással, de használaton kívül.) A vonalon térközbiztosítás van.

Gyalog elsétálunk Szesztroreck-ig, ki az öböl partján egy strandra.
Razliv "szétömlést" jelent, vagyis olyan helyet, ahol a Finn-öböl vize betüremkedett a szárazföldbe. Mégpedig azért, mert a partmenti néhány méter magas, maximum egy-kétszáz méteres sávtól beljebb alacsonyabban fekvő területek vannak, így ha a víz egy résen utat tör magának, bent szélesen elterül. Ezt két helyen tette meg az idők során, létrehozva a "Lahtyinszkij razliv" és a "Szesztroreckij razliv" tavakat (szigorúbban nézve, inkább öblöket). Utóbbi mellett találjuk Razliv nevű falucskát (ma közigazgatásilag Szentpétervárhoz tartozik), amely Szesztroreck-kel, csakúgy, mint a többi partmenti településsel, egybeépült. (Razliv korábban arról is nevezetes volt, hogy a 293-as gőzmozdony ál-fűtője egy ideig itt sátortáborozott egy szalmakazal-féleségben.)

A felvételi épület külső felújítása láthatóan eredményes, belül azonban még várat magára. Félhomályos váróhelyiség két pénztárablakkal, alaposan elkoptatott hajópadló, a sarokban hatalmas cserépkályha - emlékeztetve arra, hogy azért nemcsak nyár létezik errefelé, és bizony jócskán északon vagyunk. Az emeleti helyiségek (szolgálati) rendeltetése kérdéses, hiszen maximum két pénztáros alkotja a személyzetet, fszt-re utaló jeleket egyáltalán nem láttam, az állomás vélhetőleg Beloosztrov-ról távkezelt.

Visszafelé a 6040-essel megyünk (ER2-957, 8 részes, Szesztroreck i: 19:52), 6 percet késik, amivel sikerül kicsit elvernie a keresztjét is (6035, Szesztroreck i: 19:53), valamint az egyre jobban beinduló eső némileg eláztatja a 6 perccel és az égiekkel nem kalkuláló utasokat. Az utasterhelés 60%, itt 80 felszálló akad. Fokozatosan 80%-ra emelkedik, majd Sztaraja Gyerevnya-nál leszáll a társaság kétharmada. A segéd előreszalad az első vezérállásba - a hátralévő úton várható, csekély utasáramlást már onnan is megfigyelheti.

Adott esetben kis átmeneti zavar támadt a készülékek körül, mert az érvényes jeggyel rendelkezők egy részét nem akarták kiengedni (pl. 4 jegyünk közül csak az enyémet fogadta el). Az ottlévő vasutas hölgy, chipkártyával felszerelkezve, az egyik kapun át sorra kiengedte az utasokat, a jegy felmutatása ellenében. Kivéve egy nőt, aki egyértelműen jegy nélkül próbált kimenni, közben a készülék elromlására hivatkozott. Amikor a vasutas szóvá tette a jegy hiányát, az utas egyre emeltebb hangon vitatkozni kezdett, szidalmazva a vasutasnő hozzátartozóit. Erre az is elvesztette a türelmét, és mindkettő fejhangon üvöltözésbe fogott. Érdekes módon a közelben álló biztonsági őr volt az, aki szólt nekik, hogy próbáljanak meg viselkedni...

A fejleményeket már nem néztem végig, visszamentünk a szállodába, másnap reggel pedig sajnos Pulkovo II. volt a célpont, valamint a Szentpétervár-Budapest repülőjárat. Néhány órával később, Ferihegy mellett megpillantva a 100-as vonalat, tudatosult bennem, hogy újra vissza kell szoknom az EMB-hez, azaz az Európai Modellvasutak Birodalmához... :)))