"Télűzés rekordhidegben"

 

2005.02.06-án - a MÁV Nosztalgia Kft. szervezésében - különvonat indult Mohácsra, részint vonatozási vágyak kielégítése, részint a busójárás megtekintése céljából. Az érdeklődők viszonylag magas száma, valamint egy csoport együttesen komoly vonathosszt eredményezett: a szalon-, háló-, étkezőkocsik, a két ülőhelyes kocsi, a gyermekjátszóháznak kinevezett paklikocsi és a vízszállító kocsi 14 járművet tett ki a 20-as NOHAB mögött. A tételes felsorolástól ezúttal eltekintek.

A kirándulás hétfő reggel ért véget, ennek megfelelően - az ezt igénylők számára - alvási lehetőséget biztosítottak. A vízszállító kocsit a gőzfűtés szükségessége, a viszonylag hosszú út, a NOHAB víztartályának lehetőségei és a vízvételezési gondok együttállása hozta a szerelvénybe.

Az útvonal: Bp. Déli pu. - Pécs (40) - Mohács (65), visszafelé ugyanígy.

A gőzfűtés járulékos előnyei például az álcázásban jelentkeznek...
A paklikocsi, amely ezúttal "3 éven felüli, szobatiszta" gyermekek számára szolgált mozgó játszótérként, természetesen oda rendszeresített gyermekfelügyelővel.
A beszálláskor ez a csinos kordon a peron végén volt elhelyezve, az utasok megszűrése céljából. Meg kellett sétáltatni, ígyhát az utat az utolsó kocsiban tette meg.
Íme a teljes vonat - a legutolsó kocsi legutolsó lehúzható ablakából nézve - a Mecsek lankái között.
A jeges szembeszelet egy másik kocsiból sem hagyhattam ki.
Szalonkocsi-csendélet, reggeli után.
Kereszt Mecsekalja-Cserkúton a vonatunk fűtőberendezéséből távozó gőzbe burkolózó IC 817-essel 10:23-kor, kissé már megkésve.
Pécsre 10:32-kor értünk be 10:25 helyett, és sajnos a történelmi pillanat - áthaladó személyvonat Pécsett - elmaradt, annak ellenére, hogy az utastájékoztató is haladónak mondta be. (Valakinek sürgős le/felszállhatnékja támadt.)
Pécs állomás a felül napszítta, alul koszos, 10-es Giganttal.
A kormányzati paklikocsi szolgálati szakaszában teljes a "technika" a függöny mögött:
"-Bástya elvtársnak jelentem, szolgálati időm alatt esemény nem történt, a csomagok épségben vannak!"
A táj határozottan télire fordul Villány felé...
Villánykövesden többen leszálltak, mert nem tudtak ellenállni a közeli borospincéknek.
Az utolsó szakaszon, Bólynál. (A vonalszakasz Mohács kezdőponttal szelvényszámozódik, a pálya 80-as, kellemes minőségű.)
Megérkezés Mohácsra, közel 20 perc késéssel. A 14 kocsi nem fért be az 56-os főút és a Duna által határolt állomásra, így párszáz méterrel előtte, a teher-vágányokon ért véget az odautazás. Később a szerelvényt a felvételi épület előtt két vágányon osztották meg - ezidő alatt a NOHAB-ot nélkülöző kocsik persze nem részesültek a gőzfűtés örömeiből. (Egyedi fűtésűek előnyben...)
A 38845-ös vonat indul Villány felé. 10 perces késésében vastagon részt vettünk...
Mohács állomás, felvételi épület.
Az ütközőbakok, mögöttük a Duna.
...ha nincs zárjégoldód, használj rongyot...
Bementünk a városba a helyi látványosságot megtekintendő.
A Duna-parton kezdődött a mulatság, amelyhez a hevenyészett "vízi-büfé" által kínált hideg italok adták a hátteret.
Az önkéntes télűzők első csoportja felkészült feladatára.
Mögöttem médiamunkások fenték kameráikat és mikrofonjaikat, aztán elindultak, spontán, életszagú riportokat csikarva ki attól a három bámészkodótól, akik erre hajlandónak mutatkoztak.
"Winnetou evezni part!"
Kocsirendezők akasztáshoz készülődnek .... illetve mégsem: asszonyok-lányok szoknyája alá próbálnak bejutni, viszonylag gyér sikerrel.
Télmentesítő szakemberek egy mellékutcában.
Ők valamilyen másik meséből tévedtek ide.
Az egyik "kötelező" látványosság a telet jelképező koporsó vízrebocsátása. Nos, a képsorozaton talán jól látszik, hogy ezúttal a művelet nem ment teljesen olajozottan. A téltől való megszabadulás nehézségeit azonban a hőmérő még ennél is egyértelműbben jelezte, ugyanúgy, ahogy a lábujjaim, a létező legvastagabb zokni ellenére.
Némi forró teából szerzett engergiával visszatértünk az állomásra, ahol várt a Kettévágott Kígyó.
A menetrendszerinti MD-nek szerencsére még hagytunk szabad vágányt.
Indulás 23:06-kor, kényelmes tempóban. Reggel 06:00-ra érkezünk a Délu pu-ra, ezért - kényelmes tempó ide vagy oda - valahol meg kell állni "idő-elégetés" céljából. Eredetileg Kelenföld lett volna a helyszín, de Pusztaszabolcson üres vágányok kínálták magukat, ezért módosult a terv: 03:15 és 04:45 között tiszteltük meg az állomást.
Ezen az éjszakán Magyarországon hidegrekord dőlt meg. (Na nem az abszolút rekord, de mégiscsak...)
A Titán holdról januárban szenzációs képeket közvetítő Huygens űrszonda teljesítménye pedig szinte eltörpül az abszolút nulla foknál töredékkel magasabb hőmérsékletű, Pusztaszabolcs állomás holdat megörökítő szondához képest. A szerkezetnek még sikerült képet közvetítenie a befagyott felszínű égitestről. Fent jobbra Andrássy út csillag pislákol - meleget nem ad, fényt is csak keveset. A kép alsó részén furcsa párhuzamos vonalak figyelhetők meg, talán egy rég elfeledett civilizáció nyomai...
A didergető fotó után vissza a hálókocsi meghitt, meleg csöndjébe...
Néhány perccel reggel 6 előtt befutottunk, az utasok ébredeztek, összekészültek és fokozatosan szétszéledtek. Volt, aki még lőtt néhány búcsúképet a vonatról.

Vissza a főlapra