Vicinálisvég

 

A 62-es vonal (Barcs-Villány) nyugati szakasza felett kimondatott a végítélet: Sellye-Barcs között utoljára 2006. május 7-én járnak személyszállító vonatok, a következő naptól buszos pótlás lép életbe. (Miután a napi három vonatpáron kívül más nem közlekedik Drávafoktól Középrigócig, a nevezett vonalszakasz történetének végét is jelenti ez a dátum.) 2006. április végén tehát megvolt az apropó a háromnapos kirándulásomhoz.
Április 29-én, szombaton reggel az IC 800 "Baranya" segítségével indultam útnak. Barcson szállást foglaltam két éjszakára, amivel Pécshez képest semmivel sem voltam "beljebb", pusztán a kíváncsiság vezérelt. No meg, a "hajnal Barcson" című fotósorozat elkészítésének lehetősége - csakhogy az utamat végigkísérő, igen kellemetlen-esős időjárás ezirányú számításaimat teljesen keresztülhúzta. Pontos útitervet ezúttal előre nem határoztam meg magamnak, csak támpontokat, alternatívákat.
Útvonalam. 1. nap: Budapest Déli pu. - Szentlőrinc (40) - Sellye (61) - Barcs (62) - Darány - Barcs (60). 2. nap: Barcs - Drávafok - Kétújfalu - Középrigóc (62) - Szigetvár - Barcs (60). 3. nap: Barcs - Szentlőrinc (60) - Budapest Déli pu. (40). Vonatszámok. 1. nap: IC 800 "Baranya" (Szentlőrinc) - 38214 (Sellye) - 38135 (Középrigóc) - 8946 (Darány) - 8913 (Barcs). 2. nap: 38112 (Drávafok) - gyalog (Kétújfalu) - 38135 (Középrigóc) - 8946 (Szigetvár) - 8913 (Barcs). 3. nap: 8910 (Szentlőrinc) - IC 817 "Misina" (Budapest Déli pu.)

A képen baloldalt a 852-es kanizsai gyors áll (a "Megy a gőzös Kanizsára" dalocska ihletőjének utóda), a pécsi IC jobbra a háttérben, a perontető alatt várja az indulási időt.

Az IC 800 összeállítása hátulról előre: 10-67 021, 88-81 010, 20-67 003, 009, 013, 017, 008, 005, a vontatójármű a dombóvári V43 1012. Az utasterhelés a kelenföldi felszállókkal együtt 75%, Sárbogárdon 30 fős utascsere több leszállóval, Dombóváron kb. 70 leszálló. Sásdon és Szentlőrincen minimális utasmozgás.

Szentlőrinc állomáson megvártam a "Baranya" továbbindulását, azután kisétáltam az állomás másik végébe, a szigetvári bejárat elé. A 38214-es, sellyei vonatom másfél óra múlva indul, addig vonali felvételekkel próbálkozhatom. 9:40-kor a 8927-es barcsi személy halad el mellettem, Bzmot 166 + mellék összeállításban.

Továbbsétálva Szentdénes felé, a bejárati és az előjelző között találtam egy nem biztosított útátjárót (249+30), ahol a pályatesttől távolabb sem kellett a töltés aljába kényszerülnöm. Ellenben a néhány méterrel arrébb felhalmozott, tekintélyes mennyiségű trágya intenzív kipárolgása feltetette velem a kérdést: mit is keresek én itt?

A Nagykanizsa-Szentlőrinc között közlekedő, 8912-es személyt (Bzmot 199 két mellékkel: 588 és 658) még igen kedvező időjárási körülmények között fotózhattam. A háttérben azonban már látszik az a felhőréteg, amely hamarosan mindent beborít, és a kirándulás teljes hátralévő részének borult, esős, hideg körülményeit meghatározza.

A 9800-as gyors Szombathelyről pontosan érkezik, a 40-es vonal felőli bejáratnál várom.
Az állomáson közben homlokablak-mosás veszi kezdetét.
Bzmot 199 a két melléket itthagyja, 38214-es vonatként szólóban megy majd Sellyére.
Ami Pécsről gurul be a szélesperon mellé, sehol nincs a néhány éve Keszthelyen előforduló, Gigant+Bzx formációhoz képest, de a semminél azért több. Tíz átszálló utas siet a 8244-es (Kaposvárra tartó) személyről a sellyei vonathoz - a Budapestről érkező 8002-es gyors azonban késik, így a kereszt feljebb kerül, az átszálló utasok pedig cigaretta- és kávészünetre kényszerülnek.
A gépi hangúnak tűnő, ám a szokásos ("kvázi-szabványos") megoldásoktól merőben eltérő utastájékoztatás a gyorsnak 11:06-os érkezést prognosztizál, indulási időnek viszont az eredetit mondja, a 10:48-at - Szentlőrincen tehát az időutazás mindennapos jelenséggé egyszerűsödött.

A gyors végül 22 perc késéssel esik be. Tizenketten várnak rá, tizen szállnak le róla, közülük hárman szaladnak a sellyei vonathoz. 50% utasterheléssel, a menetrendben írottakhoz képest negyedórával később indulunk a gyors "jóvoltából" - Sellyén tehát kevesebb időm marad körülnézni, a 38135-ös barcsi vonat 12:06-os indulásáig.

Királyegyháza-Rigópuszta megállóhelyen 2 leszálló, 1 felszálló.

A duplanevű megállóhelyekben bővelkedő, némi teherforgalommal is rendelkező, 61-es vonal továbbra is jó állapotú. Gyöngyfa-Magyarmecskén 3 leszálló, Sumony ex-állomáson (mrh.-n?) 3 fel/2 le (a váltókörzetekben 15 km/h engedélyezett), Okorág-Kárászpusztán nincs utascsere. Kákics megállóhelyen hárman szállnak le.

Sellye állomás: a baloldalt álló Bzmot 187-es 38215-ként, 11:47-kor indul majd Szentlőrincre.
A két motorkocsi szinte kínálta a "sellyei életkép" című kompozíciót.
Az első képen balra a 61-es folytatásából, az egykori drávasztárai vonalból (Szlatina, Nasic felé tartott) megmaradt részt látjuk, jobbra pedig a 62-es távolodik Drávafok, Középrigóc irányában (a váltókörzet után egy rövid 40-es lassújellel).
A második képen közel ugyanerről a pontról nézünk az állomás szentlőrinci/villányi végébe.
Villányról 12 perc késéssel érkezik a 38127-es vonatszámon közlekedő Bzmot 195, amely néhány perc múlva, immár 38135-ös számon, Barcsot célozza meg.

A barcsi vonatot kilencen várjuk, de csak hatan "igazi" utasok: rajtam kívül két vasútbarát tűnik fel, fotózásos-vonalbejárós-vicinális búcsúztatós kirándulást tesznek. A szentlőrinci Bz-re tizen kíváncsiak.

9 perc késéssel indulunk, Bogdása megállóhelyig hárman utaznak.

A 699-703 szelvények közötti 40 km/h korlátozást leszámítva Drávafokig jó felépítményen, 60 km/h tartható.

Drávafok illetve Kétújfalu kezdőponti végében - ahol a vasút a Szigetvárt Sellyével összekötő műutat metszi - egy-egy csapórudas sorompós útátjáró található. Szolgálat sem itt, sem ott nem maradt, további beruházások pedig nem indokolhatók, ezért a sorompó kezelése önkiszolgáló. A motorkocsi megérkezik az útátjáró elé, megáll, a jegyvizsgáló leszáll, kezében a sorompóhoz tartozó kulcscsomóval. (A user interface lakattal lezárt, megakadályozandó az errejárókat az önkényes tekergetésben.) Miután a sorompó leereszkedett, a motorkocsi áthalad az útátjárón és újfent megáll. A jegyvizsgáló felengedi a sorompót, rögzíti, azután visszaszáll a motorkocsira: a menet folytatható. Átlagos körülmények között kettő-három perc a művelet időszükséglete.
Drávafokon ketten leszállnak, vagyis az "igazi" utasok - egy híján - elfogynak. Az ex-állomás (jelenleg funkcionálisan megálló-rakodó) barcsi előjelzőjétől életbe lép a 20 km/h, amelynek okait részletesebben a következő napi, gyalogos vonalbejárás képeivel fogom szemléltetni. A könnyű építésű, eredetileg 40-es pályasebességű vonalszakaszon a 807-es és az 1043-as szelvények között (Drávafok vp. előjelző - Középrigóc kp. előjelző) 20 km/h állandó lassúmenet van érvényben, amelyhez több szakaszon 10 km/h ideiglenes (illetve most már végleges) lassújel társul.

Drávafoktól Vitézipusztáig a 837-től 847-ig, majd 864+50 - 865+50 között található 10 km/h-es sebességkorlátozás, Teklafalu után a 877-889 szelvényekben. Vitézipusztán 2 felszálló, Teklafalu tmh.-n nincs utascsere.

Kétújfalu ex-állomás kezdőponti vége, ahol az önkiszolgáló sorompókezelés megismétlődik. Utascsere nincs.
Szörény és Zádor megállóhelyeken nincs utascsere. Zádor barcsi peronvégét követő, nem biztosított útátjáró után 957-ig egy újabb 10-es lassú. Kastélyosdombón sincs utascsere, itt 976-ig, majd 978-985 között 10 km/h.
Drávatamási táblás megállóhelyen nincs utascsere. 1037+50-nél 10-es lassúmenet kezdődik, 1041+40-ig. 1043+50-ben létesült a fénysorompós útátjáró a 6-os főúton keresztül, előtte 1043-nál végetér a 20-as állandó korlátozás. (A pályaállapot romlását jól szemlélteti egy 2005 végén keletkezett, ideiglenes lassújeleket kimutató dokumentum, amely még csak a 842-847, 864-865, 881-883, 1037-1041 szelvények közötti szakaszokon említ 10 km/h-t.)

Az útátjárótól Középrigócig a felépítményt átépítették: 1984-es, majd 1988-as LM aljakat, 48-as sínrendszert, GEO sínleerősítéseket találunk.

Középrigóc állomáson leszállok kicsit körülnézni. Sajnos közben cseperegni kezd az eső, és a felhőzet láttán inkább a helyzet rosszabbodására lehet számítani a nap hátralevő részében.
Az állomás három átmenő vágányos, alak bejárati, egyéni alak kijárati jelzős. Az 1. vágány a 62-es, a 2. a 60-as vonalként folytatódik. Szigetvári/sellyei váltókörzeténél az 1-ből csonkavágány ágazik ("c" sínrendszerű, közvetlen sínleerősítésű, faaljas), amely a váltóállító épület mögött ér véget. A szemközti oldalon vágánykiágazás nyomai: a Kaposmérő-Középrigóc vonal csatlakozott be ezen a helyen.

Az 1. vágánynak a felvételi épülettől Barcs felé eső része rakodóként funkcionál, rakodóterülettel. Rönkfa feladás.

A 60-as vonalon a 8915-ös személy érkezik Pécs felől. Középrigócon fogja keresztezni a Sellyén át Villányba tartó 38114-est - utóbbit néhány perccel később egy zúzottkő buckáról kapom lencsevégre (természetesen Bzmot 195 fordult vissza). A gyenge fény, a csepergő eső, a kisméretű és könnyű fényképezőgép együttesen már kikényszeríti az állvány, valamint alkalmi esernyőként egy baseball-sapka használatát.
Szigetvár illetve Sellye felé nézünk a bejáratnál: balra a 60-as, jobbra a 62-es vonal. Május 8-tól Középrigóc már nem lesz elágazó állomás, de szolgálati helyként való megszűnése egyelőre nem valószínű.
A 60-as vonal mentén kissé feljebb, az erdőben nem biztosított útátjáró következik (605+60). A földúton jobbra elérjük a 6-os utat, majd a 62-es vonalat az 1043-as szelvénynél metsző útátjárót.

A fénysorompók fényforrásai LED-esek, az átjáró burkolata STRAIL technológiájú, jó minőségű, ami - a ritka vonatközlekedéssel együtt - alapot ad ahhoz, hogy a helyi lakosság autós gyorsulási versenyt rendezzen rajta. E két próbálkozó korántsem volt egyedül: körülbelül egy perc múlva a másik irányból ketten majdnem ugyanezt a jelenetet ismételték, de valamivel még gyorsabban, bőven 100 km/h felett.

Az útátjáró után Sellye felé hamar elfogy a jó minőségű pálya, átadja helyét az egykori Drávavölgyi HÉV felépítményi elemeinek.
Az eső most már igazán rákezd.

A 8923-as személy érkezik Pécs felől, MDmot 3034, 20-05 062, 20-05 060, 27-05 020 összeállításban. A felhőkön hirtelen átszűrődő Nap megvilágítja a járművet - kár, hogy nem hoztam valamiféle minisátrat, amelyet az oszlop előtt felállíthattam volna a fotózás céljából. Így viszont bemutatható az oszlop tövében telepített kút, amely a személyzet vízvételezési céljait szolgálja, ráadásul - némi komfortosításként ezen a kissé elhagyatott tájon - villanymotoros működtetésű.

Barcshoz még túl korán van, ugyanakkor az eső minden komolyabb kiruccanást ellehetetlenít. Jobb híján megpróbálkozom a közeli Darány állomással.

A 8946-ost veszem igénybe - szerelvénye az előbb látott MDmot 3034 ... Btx 020. Telítettsége 10% alatti, Középrigócon rajtam kívül két utas, valamint két felnőttből és négy gyerekből álló turistacsapat száll fel.

Darány: a motorvonat továbbindul Szigetvár felé. A homlokablakok felső éle alatti, aranyszínű napfényvédő foncsorozás igen érdekes hangulatot ad a járműnek.
A felvételi épület a hozzátartozó kutyával. Az állomás fény bejárati jelzős, barcsi végében közös kijárati jelző helyén felállított, fény útátjáró fedezőjelzővel. Jelenleg két átmenővágánnyal rendelkezik, valamint a barcsi vége felől rakodó csonkával (1965-ös L betonaljakon). Eredetileg ez a csonka átmenő volt (az egykori 1. vágány), továbbá a szigetvári váltókörzetből még ágazott egy homlokrakodós csonka, amely a raktárépületnél ért véget. Az átmenő fővágány 1963-as, diósgyőri gyártású 48-as sínrendszerű, 1987-es LM betonaljakon; a megelőzővágány keresztaljai 1985-ös TM-ek, sínanyaga 1975-ös, láthatóan vissznyereményezett.

Szolgálat van, ám halkan megkérdezem, hogy vajon meddig? Az állomás túl közel esik Középrigóchoz, ahol a feladatok épp most csökkennek valamelyest.

A Pécs-Bécs viszonylatú, IC 982 "Corvinus" halad a remotorizált M41 2317-essel az élén.
(Meggondolandó, hogy a vonattal végigutazó utasok nevét kőbe kellene vésni az "Ismeretlen utas" emlékmű fehér márványlapján.)
A hirdetmények között megtaláljuk a "Barcs-Sellye hattyúdala" címűt, de legalább ekkora figyelmet érdemel a két helyen is kifüggesztett versike, amely játékos formában próbálja rávezetni a felhasználót arra, hogy ha rombolni támad kedve, azt inkább ne itt tegye. (Vajon célt érhetnek-e a házilag faragott rímek? A 30%, de kissé szigorúbban nézve inkább 50-70% funkcionális analfabétizmus mellett a szöveg puszta értelmezése is gondokat okoz, és akkor hol vagyunk még az abban megfogalmazottakkal való egyetértéstől?)
Rövid darányi kirándulásomat a 8913-as számú vonattal fejezem be. Az MDmot 3007, 20-05 033, 20-05 034, 27-05 011 összeállítású szerelvény szinte üres, Darányban egyetlen személy száll le, én pedig fel. Középrigócon egy, Barcs felsőn hét leszálló.
Barcsra érkezve az idő továbbra is borult, esős. Félkört leírva végigsétálok a városon, beszerzek némi ételt-italt a következő napra, azután elgyalogolok a Nagyhíd utcában lévő szállásig. Eredetileg ez az utca vezetett a határátkelőhöz, jelenleg elkerülő úton át juthatunk el a közúti Dráva-hídhoz. Az elkerülő út már nem szintben keresztezi a vasutat, ám mellette, a Nagyhíd utcában megmaradt a fénysorompós útátjáró (a 668-as szelvényben), pedig a vasúton túl az út elfogy a fatelep bejáratának magasságában. Az útátjáróban 20-as állandó lassújel díszeleg: a kitűzésének módja alapján korántsem pályahibának, hanem a rossz rálátási adottságoknak köszönhető.
A második napon, kiérve az állomásra megpróbálkozom a "hajnali Barcs" felvétellel, de mindössze ennyire telik, azután el is ered az eső.

Az állomás szigetvári bejárata előtt, 670+30-ban felsőpályás, szegecselt acélszerkezetű híd vezet át a Barcs-Komlósdi Rinya nevű folyócska felett. Azután a vonal vp. felé nézve kissé jobbra tér el - nyomvonalkorrekciónak tűnik, mintha eredetileg az átmenő fővágány a Drávához közelebb esett volna.

A Gyékényesről 6:11-kor érkező, 8910-es személy a Btx 011 ... MDmot 3007 szerelvény, telítettsége minimális. A vele keresztező, 8909-es (Pécs-Szombathely) gyors ugyancsak MD szerelvény és ugyancsak üres.

Nem sokkal később Bzmot 162 megérkezik Sellye felől 38139-es vonatszámon, leszáll róla az utas. 6:56-kor (+6-tal) fordul 38112-ként, utasterhelése velem együtt 2 fő. A jármű utasterében az üléshuzatok a megszokottól eltérő, szürke márványmintásak, világosszürke négyzetekkel megszórva. Barcs felsőn nincs utascsere, Középrigócon négyen szállnak fel, de valamennyiüket a május 8-i időpont közeledte vonzotta. Kastélyosdombón leszáll az egyetlen "igazi" utas.

Drávafokig nincs utascsere, itt azonban ketten felszállnak.

Azt tervezem, hogy elgyalogolok Kétújfaluig, ahol bevárom a 38135-ös vonatot (12:51). Ez 38114-esként fordul Barcsról, és alkalmas helyen vonali fotó készíthető róla. Mindez egyszerűen hangzik, de: bármikor rákezdhet a véget nem érő zuhi, a környék pedig már így is telítődött csapadékkal, a magas fűben minden egyes méter felér egy zuhanyozással.

Az önkiszolgáló sorompókezelést ismét meglessük a 785+60-nál lévő, csapórudas sorompós útátjáró előtt. Azután búcsút intünk a magányos motorkocsinak.
Drávafok felvételi épülete. Szolgálatnak nyoma sincs (a deszkákból készült illemhely is düledezik), ám kissé odébb, a rakodóterülethez közelebb új kinézetű, konténerből készült tartózkodót telepítettek, amely az árufeladás (rönkfa) körüli teendőket segíti.
A Sellye-Drávafok szakasz továbbélését a teherforgalom biztosítja. Idáig 48-as sínrendszerű (1974-es gyártású sinekből), faaljas, GEO sínleerősítésű, zúzottkő ágyazatú a felépítmény. (Bogdása megállóhely környékén használt L és T betonaljakat találunk.) Drávafok átmenő fővágánya a második, az 1. mellett rakodóterület húzódik.
A rögzített, végponti bejárati jelzőnél még mindig kellemes a pálya minősége - nyilván kihúzóvágányként funkcionál ez a szakasz a fás tehervonatok megrakása előtt-után. A személyforgalom teljes leállásával voltaképp elég lesz néhány méternyi a váltókörzet után, a mozdony körüljárásához.

801+70-nél, a váltókörzet mögött nem biztosított útátjáró (valószínűleg ezen az úton (is) szállítják a fát a vasútig).

Az előjelző után, a 807-es szelvénytől már az 1912-es évet írjuk, mondhatni, belecsöppenünk a Trianon előtti helyiérdekű vasutak világába. Pontosabban, itt érdekesmód 1895-ös gyártású, salgótarjáni "i" sinekkel találkozunk. Feltételezhető, hogy eleink sem termeltek volna sineket raktárra, ha nem muszáj, tehát ezeket az anyagokat nem a vonal építésekor szerezték be, hanem később kerültek ide. A Szentlőrinc-Sellye (-Drávasztára-Szlatina-Nasic) vonalat 1895 májusában adták át, ott ma nem az eredeti sinek fekszenek. A Sellye-Drávasztára-Szlatina szakasz Trianonnak esett áldozatul (a magyar oldalon végül 1970. decemberében szűnt meg a közlekedés). Tehát vagy a meglévő, vagy a felhagyott részről szállíthatták át a sineket.
A 48-as sínrendszer néhány méternyi "c" (34,5 kg/fm) után, 807+50-től a 23,6 kg/fm-es "i"-re vált, 12 m-es vágánymezőkkel. Eredetileg 40 km/h-val lehetett igénybevenni és 12 t tengelyterheléssel, de a fenntartásra fordítható pénzek elapadásával a felépítmény állapota fokozatosan leromlott.

Az 1912-es pálya homokos kavics ágyazatú, faaljas, közvetlen, sínszeges leerősítésű volt. Az idők múlását a sinek bírták a legjobban - mint a csekélyebb terhelésű pályákban általában -, az aljakat és sínleerősítéseket, valamint szakaszosan az ágyazatot már lecserélték. Ma különböző korokból származó faaljakat találunk közvetlen, síncsavaros leerősítéssel (zömében C csavarokkal), valamint TU, kisebbrészt TF betonaljakat a 70-es illetve a 80-as évekből.

Sínszegekből már nem sok maradt, de itt-ott belebotlunk. Ez a sínszeges sínleerősítés azonban kifejezetten könnyű építésű vonalakhoz való, és nem sok köze van például az amerikai vasutak, vagy az 1520 mm-es területek ugyancsak sínszeggel dolgozó, faaljakon alkalmazott kapcsolószereihez.
Az egymás mellett több korhadt aljat tartalmazó részeken kritikus állapotok alakultak ki. A sinek oldalirányú megtámasztása minimális, kézzel vagy lábbal is elő lehetne idézni súlyos pályahibákat. (Amit a mindenkori utolsó vonat elhaladásáig lehetőleg ne tegyünk, vagy ha véletlenül sikerült, állítsuk helyre!)

A sóder (jelenleg inkább virágföldnek minősíthető) ágyazatú, hosszú szakaszon a növényzet annyi esővizet vett a felületére, hogy a bakancsom kezd átnedvesedni tőle, ezért kikeveredem a párhuzamosan futó műútra.

Az átereszeknél (pl. 812, 818-50) zúzottkövet építettek be ágyazati anyagként. A zúzottkő alatt gyakorlatilag fekszinthibát okoztak, ahogy a sínkoronaszintet gyengén kifuttatva, azt durván megemelték - de 20 km/h sebességre így is megfelel.

823-825 között, az ívben ugyancsak zúzottkő az ágyazat. Középen, 824+20-nál nem biztosított útátjáró található: bejáró út az Irmapusztai lovardához. A telephez két kíváncsi kutya tartozik, a kisebbik ugat, a nagyobbik pedig nézelődik - nyilván az ő feladata a tettlegesség, ha az ugatás nem vezet eredményre.
830-10-nél nem biztosított útátjáró fekszik. Az egész km-eket jelző kövek általában nagyméretű hasáb alakúak (mint a képen szereplő), a hektométer-kövek téglatest formájúak, felül ívesek. Néhol ez utóbbit ásták be az egész km-ek helyére is.

Az illesztések alá kevés zúzottkövet terítettek. A sínvégeknél fokozatosan erős elsárosodás fejlődött ki, a forgalmat leginkább veszélyeztető helyeken megtörtént a zúzottkő pótlás - de korántsem mindenütt. 832-nél telepítették a 10-es lassúmenet előjelzőt, a lassújelet a 837-es kőnél tűzték ki.

848+50-nél, Vitézipuszta megállóhely előtt fénysorompós útátjáró található, itt 48-as sínrendszert alkalmaztak. A 48-asokat ezúttal is közbeiktatott "c" sinek zárják le az eredeti "i" sínrendszer felől, ám az átmeneteknél megelégedtek egy-egy varrattal, tényleges átmenetisín nélkül. Az útátjáró két oldalán kb. 300-300 méteren zúzottkő ágyazatot terítettek. Ez különösen azért hasznos, mert Vitézipusztán birkákat tartanak, és a pályatestre tévedő birkák így kevésbé erodálják a felépítményt, illetve kevésbé szívesen tévednek oda. Ennek ellenére itt nem (sem) célszerű az aljvégeken sétálni, mert a hiányos ágyazatgerenda miatt a másik oldal könnyen megemelkedik, majd nem biztos, hogy ugyanoda fog visszaesni.
Vitézipuszta megállóhely felvételi épülete.

A birkatelep mögötte terül el, a teklafalui oldalánál még tartozik hozzá néhány ház (nyilván a juhászok hajlékai), az országúthoz közelebb pedig mezőgazdasági gépállomás. A környékbeli mezőségek a birkák terített asztalát jelentik.

Téglafalú oldalrakodó maradványai a felvételi épület végponti oldalánál. Vitézipuszta tehát korábban megálló-rakodóhely lehetett. Az oldalrakodó és a felvételi épület között kőből (téglából) készült utas WC található - ez kívülről lényegesen jobb állapotú, mint a drávafoki.

Itt-ott jobb állapotú (pl. 1980-ból származó) faaljakkal találkozunk, de bőséggel látható ennek az ellentettje, amelyre kisebb rágcsáló állatoknak is csak biztosítókötéllel kikötve célszerű rálépniük.

Továbbindulok Teklafalura. A település "egyutcás", az országút mentén nyúlik el vagy két kilométernyire. (2001-es adatok alapján a népessége nem éri el a négyszázat sem, ami körülbelül a környék aprófalvainak átlaga - Szörény például csak 73 lelket számlál.) Középtájon érdekes formájú, 1993-ban épült (ám kissé már sérült vakolatú) templom, buszmegálló (Teklafalu Sz.I.B., mármint szövetkezeti italbolt), tetszetős fajátékokkal telirakott játszótér. Az "Sz.I.B" új nevet kapott: "Tequila" (a tulaj sokáig gondolkodhatott...), de úgy tűnik, már nem nyit ki. Sebaj, másik kocsma is akad, senki nem marad szárazon.
Nem hagyhattam ki ezt az igen jellemző kép-párost. Az országút keresztülhalad Teklafalun, összekötve mindazt, amit össze kell kötnie - a vasút ellenben nem köt össze semmit, így a teherforgalom megszűnését követően a személyforgalom terén is törvényszerűen alulmaradt. Ha pedig alulmaradt, inkább vonuljon ki, és erőit olyan helyekre összpontosítsa, ahol nyerhet.
A falu északi végén alsóbbrendű út ágazik jobbra, ezen érjük el Teklafalu vasúti megállóhelyet. Az útátjáró 876+50-ben fekszik, kétoldalt 300-300 méter hosszan ezúttal is zúzottkő ágyazatot alkalmaztak. Továbbá a 48-as, majd 34,5-ös sinek beépítése sem tér el az eddig megismert megoldástól. A "c" sinek 1910-es diósgyőriek, az "i"-k 1894-es, szintén diősgyőri gyártásúak (tehát valószínűleg nem itt kezdték pályafutásukat).

Kétújfalu nincs messze: egyenes, majd bal ív, ahonnan már látszik a sorompó. A 877-es szelvénytől azonban ne siessünk: 10-es lassújelet tűztek ki. Az egyenes szakaszon a környezetvédelmi előírások maximális betartásával készült járműtető-tisztító berendezést veszünk észre...

Az egyenest követő ívben határozottan kevesebb a szerves anyag az ágyazatban - valószínű, hogy ide egykor sóder ágyazatpótlás került.
Azután végetér a 10-es lassúmenet, innen már 20 km/h-val száguldhatunk Kétújfalu ex-állomásra.
Kétújfalu egykori tolatási határjelzője (891+60) jól dacol az idővel, kivéve a festéket.

892+20-tól zúzottkő ágyazat az útátjáróig, majd tovább, Kétújfalu peronjáig. A 48-as és az "i" sinek közötti "c"-k alatt 1951-es és 1955-ös, B jelű betonaljak fekszenek. A 48-asok alatt faaljak találhatók, GEO, illetve közvetlen (síncsavaros) sínleerősítéssel.

A sellyei peronvégtől nem messze nézünk vissza Sellye irányába, illetve a felvételi épület felé.
A "c" és "i" sín egymáshoz hegesztése átmeneti sín nélkül történik, ami az Álmoskönyv szerint nem sok jót jelent, de ilyen terhelés mellett elfelejthetők az álmok.
Környezetbarát hi-tech: nem szorítja ki sem a flórát, sem a faunát.
A telefonkészüléket pontosan a felvételi épülettel szemközt szerelték fel - innen örökítem meg az épületet.
Az épülethez közel létesített oldalrakodó végsősoron nem rossz állapotú, csak annyi történt, hogy a növényzet elhódította magának.
A felvételi épület mögül Barcs irányába nézünk. A háttérben ex-vasúti épület, kissé közelebb élőrakodó, előtte rakodóterület.
A felvételi épület hátulról nem mutat különleges jegyeket.
Reggeli ismerősünk, Bzmot 162 érkezik Sellye felől mint 38135-ös személy, 6 perc késéssel. Rajtam kívül még ketten várnak rá - fotó-videó felszerelés, diktafon, térképek, GPS eszközök, jegyzetfüzetek, átszellemült és/vagy párás tekintetek nélkül, tehát sejthetően "igazi" utasokról van szó. A motorkocsin még három utas tartózkodik.
Szörény, Zádor és Kastélyosdombó megállóhelyeken nincs utascsere.
Középrigócon két fiatal fiú száll le a vonatról, majd a motorkocsi közelebbi sarkához csoportosulnak - mindenféle fotózási, áthaladási, az utazó- vagy az állomási személyzettel való, beszélgetési szándék nélkül. Udvariasan megkérem őket, hogy ha lehet, kicsit menjenek ki a képből (mutatom is, merre) - sajnos mire a kérés elhatol a tudatukig, a menesztés már megtörtént. Egy utánlövésre telik csak.
Az 1043-as szelvényben létesített útátjáró után 20-as, majd a képen látható 10-es lassújel következik (1041+40).
Itt az "i" sineket zúzottkő ágyazat, valamint 1958-as B, szórványos csereként 70-es, 80-as évekbeli TU, TF betonaljak hordozzák.
A 38114-es személy természetesen még mindig Bzmot 162.
A borókásig már nincs idő eljutni, de nem is áll szándékomban: az előző délután és ma reggel egyaránt túl sötétnek találtam a helyet ebben a borús időben, tehát inkább itt, a világosabb erdőrészen próbálkozom. 1039+10-nél áteresz található; kissé lejjebb, 1038+50-ben helyezkedem el.
Közelebbről az 1912-es "i" sinek, 50-es évekből származó B betonaljakon.
A tegnap használt úton átsétáltam a 60-as vonalhoz, az átjárótól pár méternyire találtam egy kiszélesedő területet, ahol a vasúttal párhuzamos erdei út egészen közel kerül a vágányhoz.

"Járműszinten" meglehetősen sötét van, amin még lehet segíteni, ám - sokadszorra - elered az eső. A Szigetvár irányából érkező, 8923-as személy szerelvénye MDmot 3006 .... Btx 033.

Ebben az esőben Középrigócon vagy valahol az erdőben várakozni a 38115-ös vonatra, készítendő még egy vonali képet a 62-esen, nem tűnik különösebben értelmesnek. De Barcsra is túl korai volna még visszamenni. A tegnapi darányihoz hasonlóan ezért szigetvári kiruccanást iktatok be - hátha menetközben eláll az eső.

Szigetvárra a 8946-os személy visz, amely természetesen nem más, mint az előbb a bejáratnál lefotózott Btx 033 ... MDmot 3006. Utasterhelése minimális, Középrigócon egy leszálló utasa volt. Darányban öten szállnak le, Nemeskén négyen fel; Molvány megállóhelyen egy személy vár a vonatra.

A 8946-os Szigetváron keresztez a "Corvinus" IC-vel. Úgy adódik, hogy marad időm fozópozíciót foglalni, a "Corvinus" csak ezután tűnik fel a kezdőponti bejáratnál - na de a rémes időjárási- és fényviszonyok cseppet sem javulnak.
Szigetvár állomás érdekessége, hogy a felvételi épület előtt húzódó átmenővágányból az épület mindkét oldalánál egy-egy rövid átmenő rakodóvágány ágazik - ha a felvételi épület egy-két méterrel hátrább állna, ez a két rövid vágány teljes hosszúságú átmenő lehetett volna.
Esőn kívül most itt sincs semmi különös, így a 8913-assal befejezem mai tevékenységemet. Az MDmot 3034 ... Btx 020 szerelvény telítettsége 10% alatti, Szigetváron egy utas szállt le, négy fel. Molványon 2 felszálló, Nemeskén, Darányban és Középrigócon egy-egy leszálló akad. Barcs felsőn hárman szállnak le.
Barcs: Villányból megérkezett a 38115, amely ma a Bzmot 187. Hátrébb a 8916-os várakozik fél órát, azután Szentlőrincre távozik - távozását a bejáratnál örökítem meg.
A harmadik nap reggelén a helyzet változatlan: a nyirkos hideg, csepergő esővel semmiben sem különbözik az elmúlt másfél nap alatt megszokottól. 6 órától kezdve zuhog, a kirándulás hátralévő idejében el sem áll.
A reggeli 8910-es személy szerelvénye Btx 020 ... MDmot 3034. A keresztező szombathelyi gyors a 3002-es motorkocsiból, a 059-es, 057-es, 058-as mellékkocsikból és a 019-es vezérlőből áll. Vonatunk utasterhelése 10% alatti, Barcson öten szálltak fel. Barcs felsőn egy utas várakozik, Középrigócon nincs utascsere. Keresztezünk a sellyei 38139-essel: az utolsó vonatig hátralévő járatok száma ismét eggyel csökkent. Darányban 1 leszálló, Szigetváron 1 leszálló és 14 felszálló, Szentdénesen 1 felszálló, Szentlőrincen 5 le és 12 fel.
Szentlőrincen a keresztező 8917-es személy az MDmot 3006 ... Btx 033 szerelvény. A 8910-es a kaposvárit (8802) is megvárja, és hogy kiérdemelhesse az örökös keresztre váró megtisztelő címét, Pécsről befut még a dombóvári 8067 (két 29-05 kocsival, mögöttük 3 db. 20-67-essel, nyilván lezárt állapotban).

Az eső nem hagy alább, nincs mit tenni: a felvételi épület előtetője alatt ücsörgök az InterCity érkezéséig. A "Misinára" heten várakozunk, összeállítása: V43 1063, 10-67 004, 88-67 008, 20-67 001, 007, 022. Utasterhelése 75%, Sásdon 6 felszálló, Dombóvártól gyakorlatilag megtelik.

Vissza a főlapra