Egy kanyar a hurokhoz
2. rész

 

Húsvét előtti szombaton az 5310-es, Füzesabony-Hidasnémeti viszonylatú, közvetlen kocsikkal Kassáig közlekedő személyvonattal indulok vissza a 173-as vonalhoz. V43 1054, 20-37 319, 20-37 318, 20-37 078, 29-05 070, végében a két szlovák kocsival: 20-41 945, 20-41 841. Miskolcon majdnem teljes utascsere történik: tizenöten szállnak le, majd hasonló számú érdeklődő szállingózik a nyolc percet tartózkodó vonatra. A 2317-es Papagájjal vontatott, igen üres "Cracovia"-val Szikszón keresztezünk. Forró-Encsen nyolc felszálló és tizenegy leszálló adja ki a legnagyobb utascserét, másutt szokás szerint 0-5 fő mozog, Hidasnémetiig heten utaznak. Hidasban a "Cracovia"-t hozó 362 009-es a szlovák kocsik végére akad, majd rátolja azokat a 7201-ként érkezett személy két kocsijára (20-41 931, 20-41 870), miután a gépük (362 014) körüljárt és elfoglalta helyét az élen.
Abaújszinán (Sena) megvalósult a járművek szintézise: régebben a Skodát, aztán a Zuk-ot lehetett látni, most meg egyszerre mindkettőt. Geca megállóhely tégla esőbeállója szédítő fejlődést produkál, ugyanis a nemrég végrehajtott újrafestést megfejelve, térvilágítást szereltek az épületre. 0-5 fős utascserékkel, pontosan érkezünk Kassára.
A 8:23-kor Liptószentmiklósra (Liptovsky Mikulás) közlekedő 7804-es személyvonattal folytatom utamat Margitfalváig. Összeállítása: 163 102, 21-19 474, 21-19 029, 21-19 032, 82-48 019. A kezdeti telítettség 40%, ami 5-10 fős utascserékkel alig változik. Margitfalván harmincöten szállingóznak le.
Vereskőre 9:25-kor indul a 7746-os személyvonatom, két motorkocsival: 812 023, 812 022. Van idő nézelődni, bár járművek tekintetében most csendes a környék. A felvételi épület falára II. Világháborús emléktáblát erősítettek fel, amelyből megtudhatjuk, hogy Petrik és Novák urak - a vasutastársadalom helyi tagjaiként - életüket áldozták. A Zsolna-Kassa vasútvonal jelentőségéhez 1872 óta nem fér kétség, és egyes helyzetekben ez a jelentőség sajnos emberéletekben is mérhető.
Negyvenöten szállnak fel a fűtőházból kiálló motorkocsikra. A 005-ös Banánnal késve beeső R421 "Excelsior" (Cheb-Kassa) nemzetközi gyorsvonatról még nyolcan szállnak át, majd +4 perccel nekivágunk a távnak. Jekelfalván (Jaklovce) hattal nő a létszám; Zakárfalván (Zakarovce) öten szállnak fel és kilencen le. Gölnicbányán (Gelnica) figyelemreméltó az utascsere: tizenhatat felszálló, tizennégy leszálló. A kisváros lakóövezetét az állomáshoz hasonlóan jól kiszolgáló Gölnicbánya-város (Gelnica mesto) megállóhelyen tíz a felszállók, tizenöt a leszállók száma; Gölnicbánya-megállón (Gelnica zastávka) néggyel leszünk többen. Prakfalva-megállón (Prakovce zastávka) nyolc felszállót és négy leszállót számolok. A településtől messzebb eső Prakfalva állomáson ketten válnak meg a vonattól.
A Prakfalva-Szepesremete állomásközben betonaljas, hézagnélküli, GEO-s a pálya. Szétszerelt, de el nem szállított nyomkarimakenő berendezések itt, és feljebb is előfordulnak az ívekben. A végponti bejárati jelzőtől negyven méterre (16.7) áteresz épült. 17.360-nál találjuk a végponti előjelzőt. Sűrű egymásutánban átereszek (17.540, 17.640, 17.730) egy-egy, a Hnilec-be (Gölnic-folyó) ömlő patak miatt. Betonhíd (18.320) után (18.5) 70 km/h-s állandó korlátozás. Nagykuncfalva (Helcmanovce) megállóhely kezdőponti peronvégénél (18.460) áteresz. Kilencen szállnak fel, tizenheten le. A végponti peronvég felett (18.693) fény- és motoros sorompós útátjáró. Kisnyílású betonhíd (18.850) és áteresz (19.7) a folytatásban. Faszerkezetű gyalogosfelüljáró ível át felettünk (20.0), száz méterrel feljebb pedig kisnyílású hídon haladunk. 20.2-től ismét a 80-as pályasebességgel lehet közlekedni, kerek táblás 70-es korlátozás mellett. Szepesremete (Mnisek nad Hnilcom) kezdőponti fény előjelzőjét 21.570-nél telepítették. 21.984: fénysorompós útátjáró aszfaltúton keresztül; közvetlenül előtte, valamint 22.120-nál egy-egy áteresz.
A fény bejárati jelzős állomás kezdőponti váltókörzete 22.6-ra esik, innen jobbra portáldarus fatelephez ágazik vágány. Az öt átmenővágány betonaljas - bár az elsőben faalj is előfordul -, az 1. és 3. GEO-s, a többi Hohenegger-es. A váltókörzetekben 40 km/h korlátozás érvényes. Az átmenő fővágány a harmadik, az első mellett rakodóterület, vágányhídmérleg, oldalrakodó, raktár található. Az elsőből a felvételi épület végponti oldala mögül rakodó csonka ágazik ki, az elsővel egy második oldalrakodót fognak közre. Az ötödiken jelenleg hidászcsapat szerelvénye áll. SK-szintű zúzalék feltöltés az 1.-2. között; betonszegélyű, zúzalék burkolatú, SK+20 magasságú középperon a 2.-3. között. Négy utas száll le. Keresztezünk a 7777-es személyvonattal (812 042, 011 884).
A végponti váltókörzet után fagerenda burkolatú, fénysorompós útátjáró létesült (23.343) - ezért az állomás felől fény fedezőjelzőt telepítettek (a 21.984-es miatt a kezdőponti végnél is - ám utóbbit állomásköz fedezőjelzőként). Betonhidak (23.350, 24.480), átereszek (23.670, 23.780, 24.150, 24.330, 24.670), majd út és patak feletti betonhíd (25.180). 25.820: bukóaknás áteresz. Továbbra is a Hnilec völgyének - felfelé nézve - jobb oldalán jutunk előre. Kétoldalt már 800 métert közelítő magasságú hegyek sorakoznak, közöttük kisebb-nagyobb oldalvölgyekkel, bár a folyó közelében lankásabbak még a hegylábak, és az öntésterület szélessége eléri a 300 métert. 26.4, 26.840: magas töltés aljában átereszek. 27.310: kisnyílású betonhíd. Svedlér-megálló (Svedlár zastávka, 27.730) előtt (27.6) áteresz. Ketten szállnak fel és hárman szállnak le az erdőszéli tisztáson fekvő megállóban, ahol sínkoronaszintű murva felszórás és egy bádog esőbeálló elégíti ki az utasok igényeit, ámde a kis bódé sarkából nem hiányzik a szemetesedény.
Bukóaknás áteresz (27.980), azután (28.0) 70 km/h állandó sebességkorlátozás eleje. Út felett haladunk ágyazatátvezetéses betonhídon (28.420), 28.7-nél pedig felsőpályás, rácsos acélhíd segítségével a Hnilec másik partját választjuk. A választás meglehetősen tartós: egészen a Palcmanhutai tó (Palcmanská Masa) felső végéig maradunk a folyásirány szerinti jobb (a vasúti szelvényszámozás szerinti bal) parton. 28.8-tól 80 km/h alkalmazható. Kisnyílású betonhíd (29.4), majd alsópályás acél gerendahíd az országút felett (30.190). Az állomásközben előbb hézagnélküli, 26.8-tól illesztett a pálya - a 29.2 és a betonhíd között tapasztalható, hosszúsines szakasz kivételével. Az illesztéseket 27.5-28.1 között a betonaljakon végezték, egyébként a négy-faaljas módszerrel.
Svedlér (Svedlár) állomás váltókörzeteire (kezdőponti: 30.450, végponti: 31.1) 40 km/h, közöttük 60 km/h állandó lassújelet tűztek ki. Fény bejárati jelzős, háromvágányos féllíra, átmenő fővágánya a harmadik. A felépítmény illesztett, az 1.-2. faaljakon (Hohenegger-rel, az elsőben közvetlennel is), a harmadik betonaljas (GEO-val), illesztései egy része alatt faaljakkal. Az 1. és 2. vágányok 49-esnél könnyebb sinekkel készültek, a harmadik 49-es. Eredetileg létezett negyedik átmenő is, de rá már csak az alépítménykorona bal széle emlékeztet. Az első átmenő mellett oldalrakodó, raktár, rakodóterület. A végponti váltókörzetből rövid kihúzó csonkaként folytatódik. Az 1.-2. és 2.-3. között betonelemes szegélyű, zúzalékkal felszórt középperonokat építettek, az SK+20 magasságú betonszegélyek "féloldalasak": csak a 2. illetve 3. vágány felé készültek. Ketten szállnak le. Forgalmi szolgálattevőt és váltókezelőt egyaránt találunk ezen a munkahelyen.
A végponti váltókörzettől 80 km/h, illetve kerek táblás 70 km/h érvényes. A Svedlér-Merény (Nálepkovo) állomásközben 49-es sínrendszerű, Hohenegger sínleerősítésű, betonaljas, hézagnélküli - utólag hegesztett, eredetileg lengő módon, hol betonaljakon, hol négy faaljon illesztett - a felépítmény. Svedlér végponti fény előjelzőjét 32.150-nél hagyjuk el. 32.5 környezetében százméternyi bélésfal baloldalt. Az átereszekkel (31.190, 31.7, 32.870, 33.250, 33.5 - a harmadikat és negyediket kivéve magas töltés aljában) és a kisnyílású, ágyazatátvezetéses betonhidakkal (31.3, 32.230, 33.730) errefelé sem fukarkodtak. Boltíves, többnyílású kőhídon jutunk át az Óvíz (Stará Voda) patak és az azonos nevű településre vezető út felett (34.4). Baloldalt fatelep húzódik, 34.6-tól oldalrakodós csonkavágány halad a vonallal párhuzamosan. Ez csatlakozik a vonalba (34.9), előtte pedig (34.8) jobbra ágazik ki egy rövid átmenő. Végponti váltókörzete felett beérünk Óvíz megálló-rakodóra, ahol hatan szállnak le. A Chajzárka-hegy oldalában több ágyazatátvezetéses beton áteresszel (35.360, 36.450, 36.7, 37.1) és csőáteresszel (35.620) találkozunk; út felett betonhíd vezet (35.9). 37.9-től 70 km/h állandó lassújel. Kétszáz méterrel feljebb (38.1) állították fel Merény (Nálepkovo) állomás fény előjelzőjét (a bejárati jelző telepítési helye 38.750). 37.1, 37.5, 38.520: átereszek. Kisvasúttal rendelkező fatelep baloldalt 38.6-nál, az országútról nyíló út vezet oda a vasút felsőpályás acélhídja alatt. Száz méterrel visszább betonhíd aszfaltút felett.
Merény állomás (39.5) fény bejárati jelzős; váltókörzetein 40 km/h, azok között 60 km/h állandó sebességkorlátozással. Három teljes hosszúságú, betonaljas, Hohenegger sínleerősítésű átmenővágánnyal rendelkezik. Kezdőponti váltókörzete előtt közvetlenül (39.110) kisnyílású betonhíd található, a felvételi épület közelében (39.550) pedig áteresz. A kezdőponti váltókörzetnél az 1.-ből betonaljas, rövid átmenő rakodóvágány ágazik, oldalrakodóval, raktárral és rakodóterülettel - utóbbin fát tárolnak rakodáshoz előkészítve. A rakodást portáldaru is segíti. A váltókörzettől kezdőpont felé a rövid átmenő rakodó rövid kihúzó csonkában folytatódik. A felvételi épülettől bal ív kezdődik, az épület végponti oldala mellett áteresz épült az állomási vágányok alatt. Az utasforgalmat az 1. mellett sínkoronaszintű zúzalék feltöltés, az 1.-2. között keskeny, betonelemekből összeállított középperon szolgálja.
A 023-as motorkocsi szólóban folytatja útját, tekintve, hogy az utasforgalom a felső szakaszon jóval kisebb. Négyen szállnak le, ketten fel, tizenhét utassal folytatjuk a menetet. A 180-as vonallal kiszolgált Márkusfalva (Markusovce) Merénytől pontosan északra fekszik, légvonalban csupán nyolc kilométernyire. Ám a Hnilec itt már majd' száz méterrel magasabban kanyarog, mint a Hernád.
A baloldalt sziklára néző végponti váltókörzettől (39.8) 80 km/h alkalmazható. 40.020-nál telepítették a végponti bejárati jelzőt, és 700 méterre tőle az előjelzőt. 40.380, 42.450, 43.450: kisnyílású betonhidak (az első alatt aszfaltúttal, a második és harmadik alatt földúttal). 42.550: áteresz. Harmadik (Tretí) Hámor (a Merényhez tartozó Első, Közép- és Hátsó Hámor közül ez valójában a Hátsó) megállóhelyen (43.970) ketten szállnak le. Hídon haladunk út (44.150), majd patakok (44.650, 44.9) felett. Aztán földút és patak egyaránt átbújik alattunk (45.720). Átereszek 46.1-nél és 46.3-nál - utóbbi Nálepkovo-Peklisko egykori kezdőponti váltókörzete előtt száz méterrel.
Nálepkovo-Peklisko megállóhelyen nincs utascsere. Eredetileg kb. három átmenővágányos állomás volt, alak bejárati jelzőkkel (a talapzatok nem tűntek el), de a vasúti kiszolgálású ipari tevékenységek megszűnésével már csak az átmenő fővágánya maradt meg, valamint a lezárt felvételi épülete. Valamikori végponti váltókörzeténél (47.1) kisnyílású híd, felette (47.5) bukóaknás áteresz található. Újabb kisnyílású híd földút felett (47.970). 65 km/h állandó lassújel 48.1-től. 48.450: áteresz, 48.580: kisnyílású híd alsóbbrendű aszfaltút felett. Szaporodnak a kissugarú ívek az egyre szűkülő völgyben, az illesztések itt-ott meglehetősen könyökösek. A hegyoldalba felvezető földutak és alsóbbrendű aszfaltozott utak átbocsátása céljából 4-6 méteres nyílású, terméskő hídfőjű hidakat képeztek (49.1, 50.7). A hegyekből lefutó csapadékvizeket kezelendő, továbbra sem fukarkodtak az átereszekkel: 49.650, 50.750, 51.1, 51.550. Kissugarú bal ívvel kerüljük a Peklisko-hegy lábát. Az ívben a 49.9-50.2 közötti területen a völgy nagymértékben összeszűkül, emiatt a vasút építésekor faragni kellett a sziklából. Jobb ívet írunk le magas töltésen (51.4-52.0), többé-kevésbé követve a folyókanyarulatot. Az ívben (52.0) csőáteresz. 52.5-nél található Nyilas (Hnilec) fény bejárati jelzője, előtte a régi alakjelző talapzata. A váltókörzet előtt (52.7) kisnyílású híd.
Nyilas állomás négy átmenővágányos, átmenő fővágánya a harmadik. A két oldalrakodóval ellátott (a róluk feladott áru jelenleg rönkfa), első átmenővágány faaljas, vegyesen közvetlen és Hohenegger sínleerősítésű; a második betonaljas, Hohenegger-es. Az átmenő fővágánytól jobbra eső (4.) vágányban a kezdőponti váltókörzethez közelebb salakoló akna feledte el rég az utolsó gőzmozdonyt. Ez a sínpár vegyesen közvetlen és Hohenegger leerősítésű. Az elsőből rövid csonka ágazik ki a végponti váltókörzethez közelebb, rajta valószínűleg szerszámraktárnak használt kéttengelyes fedett - munkagéphez való - kocsival. A kezdőponti váltókörzet irányába is csonka ágazik belőle: egyállásos, munkagéptároló színt is tartalmazó - valószínűleg pályás - telepre tart. Az 1.-2. között sínkoronaszintű zúzalék feltöltés, a 2.-3. között betonszegélyű, zúzalék burkolatú, keskeny középperon készült. Két utas száll le. Keresztezünk a 812 044, 011 613 összeállítású 7779-es személyvonattal.
A nyíltvonal 80 km/h-s, kerek táblás 70 km/h korlátozás mellett. 54.0-nál felsőpályás acélhíd az országút felett, amely egy darabon a völgy másik oldalán, a folyótól kissé feljebb próbál szerencsét. 56.0-56.2 között ív miatt 70 km/h állandó korlátozás, az ívben (56.5) kisnyílású híd. Sykavka (56.8) csak feltételes megállóhely a vonatunk számára: lassítunk, de mivel senki sem jelezte leszállási szándékát az erre szolgáló gombbal, és a bádog esőbeálló környékén sem várakozik senki, ezért gyorsítunk, folytatjuk utunkat. 57.1: kisnyílású híd patak felett. Betonaljas a felépítmény továbbra is, az illesztéseknél faaljakkal. 57.8-tól 61.0-ig 70 km/h. 58.450: kisnyílású híd földút felett. Rakovec ugyancsak feltételes megállóhely, egy leszálló miatt állunk meg. Végponti peronvégénél (59.720) betonhíd út felett. 61.0: földutat átbocsátó, kisnyílású híd magas töltés aljában, majd az esőbeállóval ellátott Hollópatak-megálló (Mlynky zastávka) jön - szintén feltételesként szerepel vonatunk menetrendjében. Közvetlenül a végponti peronvég után bal ívben fúrt alagúttal (Hollópataki-alagút, 140 méter hosszú, 61.120-61.260) vágjuk le a balról a folyóig benyúló hegylábat. 61.4-től megszűnik az állandó sebességkorlátozás (80 km/h, kerek táblás 70 km/h érvényes). 61.5-nél áteresz.
Hollópatak (Mlynky) állomás fény bejárati jelzős, négy átmenővágányos, váltókörzetein 40 km/h, közöttük 60 km/h engedélyezett. Kezdőponti váltóközete előtt (62.2) kisnyílású betonhíd, út felett. Forgalmi szolgálattevőt nem látok, csak váltókezelő támasztja a felvételi épület toldalékának faburkolatát (a forgalom a felső szakaszon nem indokolja a váltókörzeteknél rögzített kezelőket, és ugyanígy nem indokolja a váltóállítás automatizálását sem). Az átmenő fővágány a harmadik. Az első 49-es sínrendszerűnél könnyebb, faaljas, közvetlen sínleerősítésű, mellette oldalrakodó, rakodóterület (rönkfát készleteztek). A második átmenő betonaljas, Hohenegger sínleerősítésű. Az 1.-2. és a 2.-3. között betonelemekből összeállított, keskeny középperonok találhatók. A negyedik átmenő ugyancsak betonaljas, Hohenegger-es - a másodikhoz hasonlóan, nem használják. A felvételi épület végponti oldalának magasságában acélszerkezetű gyalogosfelüljáró ível át a vágányok felett. A felvételi épülettől 100 méterre végpont felé áteresz patakot enged át. Ketten szállnak le, öten fel. A végponti váltókörzettől száz méterre (63.2) kisnyílású betonhíd.
63.750: áteresz. 64.0-tól 75 km/h-s állandó lassújel. 64.550-nél betonhíd út felett. A 64.7-es szelvénykővel szemben jobboldalt völgyzáró gátat alakítottak ki a Hnilec felduzzasztása céljából, felette a kiszélesedő völgyszektorban a Palcmanhutai tó (víztározó) tükre nyújt egy kis változatosságot a hegyek között. Közel a gáthoz fékezünk le Imrikfalva (Dedinky, 64.840) megállóhely lapos, szögletes betonépületének árnyékában. Hárman szállnak le, hatan vártak a vonatra a betonelemekből kirakott peronon. Alig több mint négy kilométernyire vagyunk a 167-es zsákvonal Dobsina település délkeleti csücskénél létesített, felső végállomásától - ezt a rövid távot azonban vasúton mégse lehetne olyan egyszerűen áthidalni: 230 méter feletti a szintkülönbség. 65.3-tól közvetlenül a tó partján halad a vasút, szinte lábat lehetne mosni menetközben, olyannyira, hogy kb. a tározó felső harmadánál már baloldalt is megjelenik egy kisebb tó - ennek nyilván van kapcsolata a nagyobbikkal, de az a vasútról nem látható. Végetér a duzzasztott szakasz (66.3), alsópályás gerendahídon átjutunk a völgy másik oldalára, de nem sokáig, mert a folyókanyarulatot levágva, alsópályás, rácsos hídon (66.8) máris visszajutunk az eredeti oldalra. Látványosan sziklás a hegyoldal. A soronkövetkező folyókanyarulatot bal ívben kezdődő, a végponti végén rövid egyenessel rendelkező alagútnak (67.2-67.450) köszönhetően blicceljük el. 68.0-tól kapjuk a következő, 105 m hosszú Sztracenai-alagutat, ez is bal ívben fekszik, de az előzőnél lényegesen rövidebb. Kerek táblás 40 km/h korlátozást tűztek ki a kissugarú ívek miatt 68.650-ig. Felsőpályás acélhíd juttatja át a vasutat az országút felett (68.350). Sztracena (Stratená) megállóhely (68.9) betonelemes peronját egy leszálló használja. Eredetileg két átmenővágányos forgalmi kitérő lehetett, alak bejárati jelzőkkel (maradványaik jól láthatók). 69.0: magas töltés aljában kisnyílású híd. Újabb folyókanyarulat-levágó alagút egyenes vezetéssel (Jarabsky II, 372 méter 69.970-től), a végében jobb ívvel, és még egy (Jarabsky I., 326 méter 71.220-tól), bal ívben; a végponti portálja a folyó és az országút feletti, felsőpályás hídra (71.6) néz. Mögötte nem sokkal (71.9) megpillantjuk Dobsinai Jégbarlang (Dobsinska L'adova Jaskyna) állomás fény előjelzőjét. 72.1-72.4 között jobboldalt faragni kellett a hegyből a vasútépítés során. Kisnyílású hídon megyünk (72.450), és máris az alak bejárati jelzővel (72.550) találjunk szemben magunkat.
A kezdőponti váltókörzet 72.7-re esik. Az állomás négy átmenővágányos, átmenő fővágánya a harmadik. Az első, második és negyedik átmenő betonaljas, Hohenegger-es. Keskeny középperonok húzódnak az 1.-2. és 2.-3. között. Ketten szállnak le. A turisztikai célpontként kurrens jégbarlang bejáratát balra, az országút túloldalától nem messze keressük.
A végponti váltókörzet (73.350) után áteresz jön, a nyíltvonal 75 km/h-s (kerek táblás 60 km/h mellett). Felsőpályás híd (73.6) jóvoltából ismét elfoglaljuk a völgy felfelé nézve bal oldalát - a mind kisebb és kisebb Hnilec most már végig a jobb oldalunkon marad, másik partján az országúttal. 74.1 és 75.1: átereszek, 74.550, 75.4: kisnyílású hidak alsóbbrendű út, földút felett. 76.3-77.0 között 70 km/h állandó korlátozás. A felépítmény továbbra is betonaljas, az illesztéseknél faaljakkal. 76.8, 77.3, 77.8: kisnyílású hidak magas töltés aljában, egy-egy földút felett. 77.0-tól hézagnélküli a felépítmény. 77.8-tól 78.2-ig 70 km/h állandó lassújel. 78.3: áteresz magas töltés aljában.
Vernár megállóhely korábban kb. három vagy négy átmenővágányos pufferállomást képezett - a felvételi épülethez képest az átmenő fővágány az utolsó előtti volt - a vízválasztó előtt. Egykori váltóállító őrhelyének épületecskéje még megvan, a vonóvezetékek csatornái úgyszintén. Személyforgalmi jelentősége tisztán turisztikai jellegű, ugyanis maga Vernár település légvonalban öt, úton jó nyolc kilométernyire, északra található innen. Ketten szállnak le - természetesen kirándulási szándékkal. 78.8-tól kerek táblás 70 km/h. A Hnilec elmarad jobbra, egy darabon mellékpatakja mentén emelkedünk, de a nyereg előtti, utolsó hektométereket már vízfolyás mélyítette nyomvonal segítsége nélkül kell megtennünk. Baloldalt a szikla - Vernár állomás bal oldalához hasonlóan - meglehetősen morzsalékos, időről-időre akár veszélyes is lehet a vasúti pályára nézve.
Kisnyílású híd alatt alsóbbrendű út bújik át (79.350), majd áteresz jön (79.9). 79.6-79.950 között az ívben 70 km/h engedélyezett. Az ív utáni egyenesben bebújunk a vízválasztó-alagútba (Besnik-alagút, 848 méter, 80.230 - 81.080), az országút az alaguút felett valahol középtájt ér a csúcspontra, a Besnik-nyergen. A vasútnak odabent sikerül mindez, 955 és fél méteres magasságon - a legmagasabban a szlovákiai vaspályák között. A nyereg mögött alig maradt meg hó, szemben a Hnilec-völgy felső végénél tapasztalt, itt-ott jelentős kiterjedésű hófoltokkal. Az országút baloldalt visszaereszkedik a vasút szintjére (81.7), majd még lejjebbre kerül. 82.320-tól jobb ívben a 250 méter hosszú Garam-alagúttal adtak választ a vasútépítők egy benyúló hegyoldal-rész kihívására. Közben oldalról egymás után folydogálnak össze azok a patakocskák, amelyekből kialakul a Garam. Az alagút végponti bejárata mellett (82.6+10) áteresz. Két viadukt és egy alagút - melyek részletesebb ismertetésére lentebb kerítek sort -, és megérkeztünk Garamfő-panzió (Telgárt penzión) megállóhelyre, ahol egyedül szállok le.
A megállóhely kezdőponti peronvége a félhurok-alagútra néz (85.406), a másik peronvég pedig az országút és a Garam felett áthaladó, felsőpályás acél gerendahídra (85.490). A felépítmény az alagútban faaljas, Hohenegger-es, 49-es sínrendszerű, és ez folytatódik a megállóban, majd a híd után. A hídfők között hídfás, GEO-s a pálya, terelősínként síncsavarokkal leerősített szögvasat használtak fel itt is. A végponti hídfőt követően megszűnik a sebességkorlátozás: 80 km/h, illetve kerek táblás 70 km/h engedélyezett. Telgárt állomás nincs messze: az előjelzőjére figyelmeztető táblára a fenyőfa árnyékában lelünk rá. A hurokban 75 km/h, valamint kerek táblás 70 km/h alkalmazható.
Ismerkedjünk meg a környezettel. Az első képen a 885 méteres tszf. magasságon fekvő Garamfő-panzió megállóhely fölül nézünk délnyugati irányba, körülbelül a Garam (Hron) folyásával párhuzamosan. A háttérben kissé jobbra, a közelebbi és a távolabbi erdős hegyvonulat között bújik meg Vereskő (Cervená Skala) állomás. Mint látjuk, onnan Garamfőig a vasút a völgy aljához képest csak egy hídnyi magasságot tudott nyerni, ám a nyeregig még több mint százméternyit kellene emelkednie. A második képen a nevezetes garamfői viadukt feszül az észak-északnyugati irányú mélyedés felett. A két kép azonos pontról készült, így jól érzékelhető a "helyben" végrehajtott magasságnyerés mértéke.
E szintkülönbség legyőzésére 1920-1922 között több tervezet készült, amelyek általában a Vereskő előtti Grún-hegy keletről való megkerülésével, majd a Garam-völgy laposabb északi oldalának kihasználásával dolgoztak. Az elfogadott tervezet ettől eltért: ez jóval tovább maradt a Garam völgyének aljában, a szintkülönbséget pedig nem vonalkifejtésekkel győzte le, hanem hurokkal. A maximális emelkedés 17 ezrelékre adódott. A Garamon átkelve a Gregová-hegy lábába ütközünk, tehát alagút fúrására lett szükség. Az alagút 1239 méter hosszú; közel északi irányban, egyenesben indul. A 83. métertől bal ívet kezd, és miután félkörívet írt le, Telgárt település északkeleti csücskénél vezeti ki újra a vasutat a napfényre (84.166). A vágány folytatja a bal ívet - benne 83.7-nél földút feletti, kisnyílású híddal -, egészen addig, amíg keletnek nem fordul (83.4). A hegylábba itt felfelé tartó mélyedés nyomódik, ezért völgyhíd a következő műtárgy (83.0+90-83.1+85), mégpedig az a bizonyos. 86 méter hosszú, a mélyedés felett 22 méterrel ível át; a vasbetonból készült, középső nyílás 31,88 méternyi. A Gregová-hegy kissé keletre újabb meglepetést tartogat: egy második mélyedés tette próbára a vasútépítőket. Ezt a feladatot kőből készült, kilenc nyílású, 113,6 méter hosszú völgyhíddal - Chmaros-viadukt - oldották meg. A hegyoldal utolsó akadálya a mélyedés szinte pontos ellendarabja - vagyis alagútépítést generáló tényező. A rövid Garam-alagút felett tovább emelkedik a nyereg közepe, ezért a tetejéig már nem érhetett fel a vasút, így a Hnilec völgyébe történő behelyezkedés előtt vízválasztó-alagutat fúrtak.
Az R811 Horehronec gyorsvonat segítségével a fentiek a gyakorlatban is bemutathatók: beérkezik Vereskő felől, áthalad a hídon, bebújik a terméskő falazatú, szakaszosan betonnal javított alagútba, körbefordul, és pár perc múlva már látjuk is a viadukton. Mindez az alagút végponti portáljának tetejéről élvezhető végig - az alagúttól a Garamba siető patak csobogása közepette -, majd feljebb emelkedünk néhány méternyit, hogy tiszta rálátásunk legyen a völgyhídra.
A látványos kő- és vasbeton szerkezetből a pályaszinten csak az alacsony korlát észlelhető. A második viaduktot járművel sajnos nem tudom bemutatni, mert úgy már nem érnék vissza Miskolcra a mai napon. A pályaszintről természetesen a Chmaros-viadukt (82.5+90-82.7) sem hívja fel magára a figyelmet. Mögötte a hegyoldal kiemelkedését látjuk, ami - kezdőpont felé nézve - bal ívet leíró alagút fúrását követelte meg. A felépítmény a két viadukt környezetében betonaljas (SB5D-66 és -67), Hohenegger-es, illesztett, az illesztések négylyukú laposhevederrel kivitelezett lengők, nagyobbrészt négy-négy vagy hat-hat faaljon, kisebbrészt betonaljakon. A Chmaros-viadukt végponti vége előtt nyolc, illetve négy faaljon találunk illesztéseket - talán a nyolc talpfáson eredetileg dilatációs szerkezet volt, amelyet később elhagytak. 82.9+30-83.0 között végpont felé nézve jobboldalt bélésfal támasztja a Gregová-hegy lábát.
Végül lássuk a helyszínt felülnézetből, a Gregová-hegy oldalának egy magasabb pontjáról. Szemközt a Trstenik északi lejtőin létrehozott sípályák futnak le az országút közelébe.
A cseh és szlovák vasutak első vasbeton szerkezetű hídja már hetvenegyedik évét tapossa. Mai állapota tökéletesnek már nem nevezhető, de ránézésre még messze van attól, hogy aggodalmaskodni kelljen miatta. Mégis, ha valami baj történne vele - amit persze senki sem kívánhat -, vajon a vasúti infrastruktúra tulajdonosa, a szlovák állam áldozna-e az újjáépítésére? Nos, a vonal jelenlegi fontossága már csak árnyéka az 1936-osnak: a teherforgalom kevés, a helyi személyszállító vonatokkal és a Horehronec-cel elszállított utasmennyiség sem egetverő. Az 1930-as években fennálló stratégiai tényezők - amelyek, lássuk be, a legfontosabbak voltak a vonal megszületésénél - a múltba vesztek. Ami megmaradt, az talán a hely híressége. Ha ennyi elég - és bízzunk benne, hogy elég -, akkor még sokáig gyönyörködhetünk a nagypolitika és a mérnökök közös művében.
A bő másfél órás nézelődés a 7781-es személyvonat közeledtével ér véget. A 812 027-es motorkocsi érkezik, szólóban. Hárman szállunk fel és egy utas száll le, tizennégy fő utazik tovább. A Dobsinai Jégbarlangnál ötfős utascsere kettő felszállóval; Sztracenán négyen, Imrikfalván ketten szállnak fel. Hollópatakon öten, Nyilason ketten várakoznak, a leszállók száma kettő illetve nyolc. Nálepkovo-Peklisko megállóhelyen ketten szállnak fel, ketten pedig le. Harmadik Hámor-on egy felszálló akad.
Merény állomáson átszállok a 812 022 motorból és a 011 613 mellékből kiállított, 7757-es számú személyvonatra - ugyanezt teszi a szólómotorkocsi teljes közönsége, kivéve egy utast. Óvíz megálló-rakodón hárommal, Svedlér állomáson hattal fogyunk, de az utóbbi helyen van két felszállónk. Nagykuncfalva megállóhelyen hét felszálló, egy leszálló.
Prakfalva állomáson nincs utascsere, a település megállója azonban még most, csúcsidőn és munkanapon kívül is négy felszállót illetve négy leszállót mutat fel. Gölnicbánya-megállót menetrend szerint kihagyjuk.
Gölnicbánya-városon ketten fejezik be útjukat. Gölnicbánya állomás megdönti az utascsere-rekordot: tizenegy leszállót, húsz felszállót számolok. Zakárfalva megállóhelyen hét a felszállók, egy a leszállók száma, Jekelfalva megállóhelyen pedig nyolcfős, kiegyenlített létszámú, vegyes utascsere történik. Margitfalván a motorvonat utasai közül mintegy tizenöten veszik célba a Pozsonyba tartó, 362 005-össel vontatott, R610 "Povazan" gyorsvonatot.
A 7811-es személyre - velem együtt - negyvenen gyűlnek össze. Összeállítása: 162 001, 21-08 370, 21-08 417, 21-08 450, 21-08 340. A 004-es Gorilla a menetrendnek megfelelően átdönget a bal átmenő fővágányon az IC405 "Tatran"-nal, majd alig 20% telítettséggel mi is elindulunk. Az utascserék mérsékeltek, a telítettség gyakorlatilag nem változik.
Sároskőszegig (Kysak) vitettem magamat, ahol még terveztem egy gyors látogatást a 188-as vonal Hernád-hídjához. A sároskőszegi hídfő alatt alsóbbrendű közút számára biztosítottak egy kisebb nyílást, majd mederpillér közbeiktatásával éri el a végponti hídfőt a felsőpályás, szegecselt acélgerendás szerkezet. A pálya UIC60 sínrendszerű, hídfás, Skl-12 leerősítésű. A sároskőszegi hídfőtől a 188-asból terelőcsonkával deltavágány ágazik ki, hogy azután jobb ívvel megközelítve a 180-as vonalat, és egy magasságnyerő ívkombináció segítségével kiegyenlítve a szintkülönbséget, belecsatlakozhasson. A Sároskőszeg kezdőponttal szelvényszámozódó 188-as vonal szerint 0.8-ra esik a híd közepe. A műtárgytól Eperjes (Presov) felé, azaz végponti irányban UIC60 sínrendszer, betonaljak, Skl-14 sínleerősítés, jó minőségű zúzottkő ágyazat alkotja a felépítményt.
A hídtól mintegy harminc méternyire Kassa irányában ömlik bele a Hernádba a Svinka folyócska. A 188-as vonal, mielőtt leereszkedne a Torysa folyó völgyébe, a Svinkát is átszeli, mégpedig felsőpályás, viaduktnak is beillő szerkezet segítségével. Odáig ezúttal nem sétálok el.
Szerencsére forgalom a 188-ason is van: a folyóhoz való leereszkedés közben ugyan elbukok egy Eperjesre tartó tehervonatot, de Eperjes felől hamar jön a másik (nyilván Somosújfalu (Drienovská Nová Ves) állomáson kereszteztek). Sároskőszegen valamivel jobbak a fényviszonyok - a toló 183-ast már itt örökítem meg. A hídon fotózott vonat Dvoickájának mozdonyvezetője egy darabig felengedett áramszedőkkel várakozott, de mintegy háromnegyed óra elteltével lezárt. Ez persze pontosan akkor történt, amikor - a jegyvásárlást és egy forró tea elfogyasztását követően - kiszúrtam, hogy nemigen akar neki kijárat teremni, ígyhát felsétáltam az elejéhez. A tológép személyzete is lekászálódott a 183-asról, azután balra el.
A 8773-as számú eperjesi személlyel utazom Kassára: mozdonyvontatta szerelvény (163 125, 21-19 246, 21-19 436, 21-19 266) és egy Pantográf (460 055, 063 382, 383, 384, 460 056), utóbbi lezártan közlekedik, szerelvénymenet-spórolási célból. Kb. húszfős vegyes utascsere történik, a telítettség ezután 15%. Kassáról a "Rákóczi" nemzetközi gyorsvonat szolgáltatásait élvezem. Összeállítása a szokásos - lassan már kívülről megtanulható -, a mozdony a 362 004-es. Kezdeti utaslétszámunk kb. tizenöt fő, ami Hidasnémetiben csak kilenccel emelkedik (a gép innen V43 1046), és Forró-Encsen is csak alig huszan, Miskolcon negyvenen csatlakoznak. A sátoraljaújhelyi 5223-as, amelynek kocsijaival bővülünk, fülkés elsőosztályút, két fülkés másodosztályút és termes másodosztályút tartalmaz. Gyenge utascserékkel végül +3-mal érkezünk Budapest Keletibe, ledolgozva a Miskolcon még fennálló +7 nagyobbik részét.

Vissza az első rész eseményeire

Vissza az utazás főlapjára