Wolsztyn gőzben, második rész

 

A harmadik nap (2008. május 3, szombat) a gőzmozdonyparádéról szól. Wolsztyn telephely résztvevőin kívül Lengyelországból Chabówka mozdonyskanzen (Ty2-911, Tr12-25) és Wroclaw (TKt48-18) képviselteti magát gőzmozdonyokkal, gőzmozdonyos különvonatokkal. A külföldi szereplők németek - három különvonattal, négy gőzmozdonnyal (18 201, 03 1010, 03 2204, 52 8177) -, Nagy-Britannia a GWR 5521 jelű géppel, és persze mi a 109.109-essel. A műsor 9:50-kor kezdődik a Wolsztyn - Nowa Wies Mochy - Wolsztyn különvonat útnak indulásával (mozdonya a Ty2-911), a délelőtt folyamán sorra érkezik a többi különmenet, miközben 11 órától a telephelyen és környékén szervezett műsorok vonzzák a látogatók százait.
Reggel fél nyolc körül az előző napi esőfront felhőmaradványai még bele-belezavarnak a fényekbe, ennek ellenére célszerű kihasználni a látogatóözöntől jobbára mentes perceket. Ígyhát nyakamba veszem a fényképezőgépet, és otthagyom egy időre az igazak álmát alvó csapatot. Gőzösparádé ide vagy oda, kezdjük a különvonatok állomási mozgatására hivatott dízelgépekkel. A vendéglátók alaposan felkészültek: a megerősített tolatószolgálatot ma az SM42-336, SM31-160, SM42-1103 trió nyújtja.
Elindulok a telephelyhez. A német stílusú egyéni alak kijárati jelzők, a felfűtés alatt álló mozdonyoktól felszálló füst mellé egy kis járműmozgás is jár: a Ty2-911, Tr12-25 páros mutatja meg magát, Chabówka skanzen állományából.
A szénkarámot körülölelő két-két sínpár alkalmas a salakolásra és szénszerelésre. A Teudtloff-rendszerű szénszerelőt a jelek szerint mostanság nem használják, hanem megelégszenek a másik vágánypáros mellett létesített, elektromos működtetésű csilleemelő darukkal. A Teudtloff-szénszerelő oldalában kerékeszterga-műhelyt rendeztek be valaha. A gépek, illetve a szabad ég alatt tárolt kerékpárok ma csak a technikatörténet bemutatási lehetőségeit szélesítik. A működő szénszerelők közelében telepített, futómacskás emelőberendezés a salakolás gépesítését éppúgy szolgálhatja (az aknába helyezett csille segítségével), mint az általános anyagmozgatás céljait.
A működő gőzmozdonyállomány gerincét Wolsztynban az Ol49-esek alkotják. A személyvonati feladatkörű, 1C1 tengelyelrendezésű, 100 km/h legnagyobb üzemi sebességű gépeket 1949-1954 között gyártotta a Fablok Chrzanów. A tegnapi Ol49-69 után most a 23-as mellett időzhetünk.
Az Ok1 sorozat német eredetű, 1906-1923 között összesen 13 gyártó bocsátott ki ilyen mozdonyokat. Wolsztynban két Ok1-est találunk. A jelenleg szoborként kiállított 322-es számút 1921-ben építette a Linke-Hoffmann. (A körszínben helyet foglaló, működőképes Ok1-359 a Schwartzkopff-Berlin terméke.)
Az 1520 mm-es nyomtávú térségben is népszerű, 250 tonna teherbírású TAKRAF EDK2000 daru ma nem siklott mozdonyokat emel, hanem a rendkívül felelősségteljes reklámhordozó szerepet bízták rá. A hajtányszín tetején a mozdonyparádé szponzora, a PKP Cargo helyezte el felfújható alkalmatosságát.
A telephely 1901-ben épült fordítókorongjának átmérője 16,5 méter. Mögötte, a körszínben készülődő mozdonyok jobbról balra: Ok1-359, Ol49-69, Ok22-31, az 5-ös állás üres, a 4-esben a 109.109, a 3-asban a Tr5-65.
Chabówka örökmozgó-tablettát nyelt párosa - Ty2-911 és Tr12-25 - most füstképzési bemutatóval szórakoztatja a nagyérdemű koránkelő képviselőit, majd motoros hajtány tűnik fel a szomszéd vágányon.
A füstfellegek eloszlását követően a szín sarkánál egy 1912-ben gyártott, kifogástalan állapotú órát pillantunk meg...
...és ugyanitt állították ki a vasúttörténelem legsikeresebb futómű-alapkonstrukcióinak egyikét, a Diamond forgóvázat. A konkrét típus a Pu29 és Pt31 gyorsvonati gőzmozdonyok szerkocsijai alatt szolgált. Több hasonló, amerikai eredetű megoldás közül ez az igazi Diamond, másnéven a háromövű. Hossztartóit három laposacél övből állították össze, részben szegecskötés, részben csavarkötés felhasználásával.
A félórás fűtőházi séta végén, nyolc előtt már egyre több vasútbarát és más érdeklődő gyülekezik. A fényképezőgépet szorongatók közül néhány fiatal játékos antizoom-pirítóst reggelizhetett, ugyanis két méterről próbálnak kattintgatni, ellehetetlenítve mindenki más fotózási elképzeléseit. De a többiek meglepő türelemmel viselik ezt a ténykedést, egészen addig, míg rá nem hellózok a képből az atyaúristenért ki nem tántorgó tagra. Ettől a pillanattól kezdve az antizoom-csapat tagjai tisztességes mennyiségű hellót kapnak a nyakukba a többiektől, még azoktól is, akik egy perccel ezelőtt szintén a gépek előtt ácsorogtak, ügyet sem vetve arra, hogy nem egyedül birtokolják a terepet.
Mielőtt befejezném a reggeli portyát és ismét megörökíteném a tolató-triót, remek együttállást mutat be a szobor Ok1-es a Ty2-911-essel. Nem sokkal később az egykori német hadimozdony-típus képviselője a felvételi épület irányába távozik, és a 9:50-kor Nowa Wies Mochy állomásig közlekedő különmenet vontatójárművévé avanzsálva, az első átmenőn várja a kíváncsi utasokat.
Időközben a csapat felébredt és megreggelizett. Járunk egy keveset a kisvárosban, ahol szinte bárhová fordulunk, gőzmozdonnyal kapcsolatos tárgyak kerülnek a szemünk elé.
11:30-kor, a 03 1010 gőzmozdonnyal az élén, 52 8177 tolóval beesik az első német különvonat, a "Traditionszug Berlin" előadásában. A második vonatot a 03 2204-es hozza Drezda és Cottbus felől, a harmadik a 18 201-essel esik be Cottbusból.
Az 52 8177-est megszállják a fotósok. A számuk egyre csak növekszik, ahogy egymás után érkeznek a motorvonatok, és ne feledkezzünk meg az autóval, busszal érkezőkről se.
"Szép Heléna" hátulról némileg szögletesebbnek hat, mint szemből. A 2'C1 tengelyelrendezésű, FabLok-féle Pm36 sorozatnak 1937-ben összesen csak két példányát építették, és többre a háború miatt nem is került sor. Könnyű gyorsvonatok 140 km/h sebességű továbbítása lett volna a feladata, de a megépült példányokat csak 130 km/h legnagyobb üzemi sebességre engedélyezték.
A "Szép Helénával" továbbított, első lengyel különvonat kocsijait az SM42-336 segíti a tárolási helyére.
A másik német 03-as, a 2204 pályaszámú gurul a fűtőház irányába, és miközben a lengyel vonat a tolatós csapat támogatásával a helyére került, az állomás felvételi épület felőli oldalán Warszawa sínautó mozog, színében remekül harmonizálva a forgófejes vízdaruval.
A látogatók birtokba veszik a teljes területet, a fordítókorongtól a műhelyekig. Az ifjabbak egy motorkocsi-modell menesztését is gyakorolhatják, bár a mozdulatokon még van csiszolnivaló.
A Wroclaw felőli különvonatot a TKt48-18 társaságában a brit GWR 5521 hozta, de Lesznóig igénybe vették az EP07-1051 villanygép vontatási szolgáltatásait is. A TKt48 a gőzmozdonykorszak utolsó felvonásának idejéből való (1948-1957 között építették a sorozat példányait), 1D1 tengelyképletű, szertartályos, 80 km/h legnagyobb engedélyezett sebességű gép, a Fablok Chrzanów gyárából. Utolsóként a Poznan-Wolsztyn különvonat érkezik, a Pt47-112 gőzmozdonnyal.
A 03 2204 addig pózol párosban a szobor Ok1-322-essel, amíg a környék összes fotósa meg nem örökíti szintből-alulról-felülről. A szénszerelő daruk tornyának tetejéről a hardcore látogatók némelyikének fejében már-már megfogan a gondolat, hogy végigtapogatják a 03-ast, aztán hál' istennek idejében rájönnek arra, hogy voltaképp egy túlméretezett teáskannával van dolguk, és azt legfeljebb akkor üdvös fogdosni, ha éppen nem fő a víz benne...
A 18-as sorozatú német gyorsvonati gép megjelenésével a 03-as népszerűsége csökken: új játékot találtak az emberek.
A 2'C1' tengelyelrendezésű, gyorsvonati 03 sorozat példányait 1930-1938 között építette több német gyártó. A sorozat első fele 120 km/h sebességre alkalmas, a többi mozdony 130 km/h legnagyobb üzemi sebességet tudhat magáénak. A 2000 mm-es futókörátmérőjű hajtott és kapcsolt kerékpárok mellett minden szerkezeti elem eltörpül, sőt, ha részletfotókat készítünk a 03-asról, egyenesen aránytalannak hat a szerkezet.
Persze a már említett 18-as 2300 mm-es kerékpárjai még a 03-aséit is lepipálják. Az ugyancsak 2'C1' tengelyelrendezésű gép eredetileg 1939-ben készült a Henschel-nél mint 61 002-es, 160 km/h engedélyezett legnagyobb sebességgel. 1961-ben a RAW Meiningen építette át, ettől kezdve akár 180 km/h sebességgel is közlekedhetett. 1970-ig 02 0201 pályaszámon jegyezték.
A TKt48-18 és GWR 5521 párossal érkezett különvonat csak a vonatójárműveket illetően volt különlegesség, a kocsijai ugyanis a lengyel állami személyszállítási operátor által manapság használatos járművek. A gőzmozdonyoktól megszabadult kocsik mozgatása során szerencsére akad olyan helyzet, amikor a látogatók gyűrűjétől úgy-ahogy mentesen sikerül lencsevégre kapni a vonat végében továbbított, wroclawi állomásítású EP07-1051 villanygépet.
A 03 1010-es veszélytelennek nem nevezhető tolatómozgásba kezd: a fűtőházból átáll az állomási vágányokra. A párszáz méteres út persze korántsem a mozdonyra veszélyes, hanem a nézőkre, ugyanis néminemű szervezési hiányosságok következtében a mozdonyszemélyzet most magára marad. Probléma szerencsére nem adódik, sőt, a közönség határozottan élvezi a spontán együttállást a másik gyorsvonati gőzmozdonnyal, a 18 201-essel. Az Ok1 szobormozdony időközben tribünné lépett elő, érzékeltetve, hogy még egy működésképtelen vasúti jármű is mennyi mindent tehet az utazóközönségért...
A tömeg elől most már célszerű meglépni, és egyébként is látnivalók ígérkeznek a Leszno felőli bejáratnál, illetve alatta.
Miután megkerültem a kisváros déli részén helyet foglaló ipari övezetet, a Wolsztyn-Leszno vonalat (359) hídon metsző 357-eshez lyukadok ki. Innen remek rálátás kínálkozik a parádé zárószámára: a résztvevőkből hosszú mozdonyvonatot képeznek, és a formáció éktelen sípolások közepette, többször is kihúz az előjelzőig, majd visszatol az állomásra.
A nézőközönség és a mozdonyok személyzete egyaránt élvezi a bemutatót, azonban a meglehetősen tömény zaj-, illetve füstszennyezést a környék élővilága valószínűleg kevésbé tolerálja...
A magyar versenyző, a 109.109 is feltűnik a mozdonyvonatban.
A 357-es mentén baktatva eljutok a hídhoz, ahol a Leszno felőli 359-est metszi különszintben. A közelben állattenyésztéssel foglalkozó telep működik, és olyan tömény illatfelhőt generál, hogy attól még a pályahibák is messziről elkerülik a környék vonalait. Ennek ellenére egy tucat német fotós szagolja a bénító gázt "ha beledöglünk is" alapon, megörökítendő három német gép - a 18-as és a két 03-as - Wolsztyn-Leszno menetét. Pedig sajnos a napállás nem az igazi... A mozdonyvonat azután indul útnak, hogy Leszno felől befutott a menetrendszerinti SA108-as.
A 357-es vonal ideeső szakasza UIC 49 sínrendszerű, hézagnélküli, betonaljas, GEO-s, közepesen szennyezett ágyazatú. Az egynyílású, szegecselt, trapézövű, hídfás pályaszerkezetű műtárgy (a Wolsztynnal ellentétes, végponti végének szelvényértéke 41.295) tégla hídfőkön nyugszik, amelyeket vasbeton koronával erősítettek és magasítottak meg. A híd alatt két vágányt látunk: a Leszno - Wolsztyn - Zbaszyn vonalét (359-es), valamint a már felhagyott 371-esét, Nowa Sól felől. Ez utóbbi a híd előtt 200 méterrel közelíti meg az itt ugyancsak UIC 49-es sínrendszerű, hézagnélküli, betonaljas, GEO-s 359-est. A 357-es a vasúti híd mögött 50 méterrel nem biztosított útátjáróban szeli át azt a közutat, amely a 359-est közúti hídon metszi (43.670 a 359-es szerint), a vasúti hídtól 50 méterre Leszno irányában. A közúti műtárgy a vasútihoz hasonló hídfőkkel rendelkezik, acélszerkezetű, felsőpályás.
A híd környezetében alacsony domb gerince húzódik. A 359-es, mielőtt feljutna a domb tetejére, bevágásban emelkedik - ezt a szakaszt használja ki a közút, és a híd után keletre ívelő 357-es vasútvonal.
A német gőzmozdonyokra hangolódott fotósok némelyike - levezetésként - állványt és felszerelést igazít a híd irányába. Mielőtt a félórás késést szenvedő, 77442-es számú regionális járat (Poznan - Wolsztyn) felbukkanna, gyorsan lekapom a hídon a vissznyereményezett anyagként vezetőelem szerepet kapott, 1897-es gyártású sínt. Azután keletről végigmasírozik a dombgerincen az SA132-010, és máris fotó-, illetve videofelvételek tárgyává válik.
A környéken az SA108-asokkal együtt látható SA132-es PESA-gyártmányú. A ZNTK járművénél jóval nagyobb, 174 ülőhellyel felszerelt, 41,7 méteres ütközők közötti hosszúságú ikermotorkocsi szolgálati tömege 74,6, öntömege 73,0 tonna, legnagyobb üzemi sebessége 120 km/h. A MEGI primer és légrugós szekunder rugózással ellátott forgóvázak közül a szélsők 2,0, a középső, Jacobs-rendszerű 2,5 méteres tengelytávolságú. A részben (a szélső és középső forgóvázak közötti területen) alacsonypadlós kivitel, a klimatizált utastér, a kétszárnyú, önműködő feljáróajtók, a ragasztott oldalablakok megfelelnek a mai trendnek. A 010-esen lévő felirat szerint a helyi vajdaság a "Sektorowy Program Operacijni" (www.spot.gov.pl) keretében 60,573 millió zlotyért nyolc SA132-es sínautóbuszt vásárolt a regionális szállításokhoz, amiből EU pénz 24,825 millió, vajdasági pénz 35,748 millió.
Lengyelországban minden valamirevaló ünnepséghez tartozik legalább egy körmenet - persze korántsem biztos, hogy a gőzmozdonyok tiszteletére indultak meg az alkalmi ruhába öltözött emberek egyik falutól a másikig, ennél sokkal valószínűbb választ ad a naptár: a majálisok időszakát éljük.
A hídtól a 359-es mellett futó, Wolsztyn kezdőponttal szelvényszámozódó, felhagyott Nowa Sól-i (371-es) vonal 49-es sínrendszerű, laposhevederekkel illesztett, faaljas, GEO sínleerősítésű vágányán elindulok az állomás felé. Nem biztosított útátjáró (44.2) és áteresz (44.4) előzi meg a 359-es kétfogalmú alak előjelzőjét (44.510). A vasút, mint minden közlekedési ág, veszélyes üzem, és ha valakinél rosszkor következik be a rövidzárlat, annak bizony tragikus követkeményei lesznek. Szomorú eset emlékét látjuk a 44.6 szelvénykő tövében.
A 371-es jó állapotban tartott, díszletként szolgáló alak előjelzőjének jelzőhídjáról (44.750 a 359-es vonal szerint) jól belátható az állomástól a vasúti hídig terjedő térség, és ha várunk egy keveset...
...akkor lekaphatjuk a regionális személyszállítás soronkövetkező, menetrendszerinti járatát. A vonalnak az előjelzőig terjedő szakaszát Wolsztyn állomás kihúzóként használja, illetve a gőzmozdonyokból összeállított, ünnepi füstgenerátor is errefelé tevékenykedett másfél órával ezelőtt.
Továbbsétálva egy harmadik híd maradványait (44.790) vesszük észre: a félig elhordott vagy elbontott, tégla hídfőket egy-egy rövid töltésszakasz öleli körül. Többen fotóhelynek használják a töltésszakaszokból kiadódó dombocskákat, bár a 357-es vonalon a célja felé induló, csatolt SA132-es fényképezéséhez a feltételek messze állnak az ideálistól. A bejáratnál (45.220 a 359-es szerint) a 357-es vonal oldalában létesített kihúzó csonkát a háromcsatlós, szertartályos, hiányos állapotú Ty1-76 foglalja.
Az állomás lesznói váltókörzeténél, a 359-es vonal végpontja (észak) felé nézve jobbra, vagyis a felvételi épület oldalán burkolt rakodóterület található, oldalrakodóval és homlokrakodóval kiegészítve. A teherforgalmi létesítmények területe eredeti funkcióját elvesztette, ugyanis parádémentes napokon is jobbára parkolóként működik, és most itt állították fel a vasúttól kifáradt vendégek szórakoztatására hivatott színpadot, valamint a büféket. Ha leülünk a büfésor padjainak egyikére, elkölteni sült kolbászunkat, vigyázzunk, mert egy óvatlan pillanatban a kolbász helyett a rakodó közelében kiállított szobormozdonyok valamelyikének járműmágnesére harapunk rá...
A német különvonatok változatos kocsiösszeállítással büszkélkedhetnek. Egyikük NDK-időket idéző, DR-es 1. és 2. osztályú ülőkocsikat tartalmaz, míg a másik kettő színesebb és összességében régebbi járművek kavalkádja.
A különvonatok étkező- illetve büfékocsijaiban elképesztő mennyiségű dobozos söt halmoztak fel az utazásszervezők. A fogyasztás az itt-ott igencsak emelkedett hangulatból ítélve folyamatos.
A 03+52 combóval továbbított német különítmény 19:10-kor Leszno állomást veszi célba - az út első szakaszán mindkét gép fordított állásban közlekedik.
A hídnál látott SA132-010 Wolsztyn állomáson éjszakázik. Miután a különvonatok - a mienk kivételével - távoztak, 21:38-kor Leszno felől vegyesfelvágott-személyvonat érkezik SU45-246-ossal az élén, 2. o. fülkés, kétrészes emeletes, két 2. o. termes összeállítással, szinte üresen. Az emeletes ikerkocsinak néhány ajtaja nem záródik, menetközben is nyitva marad.
A gőzmozdonyparádé támogatását ellátó három tolatómozdony közül csak az SM42-336 mozgott. A naphosszat dolog nélkül ácsorgó SM42-1103 estére átállt az egyik mozdonytároló csonkára.

Tovább a harmadik rész eseményeire

Vissza az első rész eseményeire

Vissza az utazás főlapjára