Vicihágó - második rész

 

A harmadik nap (2008. augusztus 23. szombat) derült, napos idővel indít Jaszinján (Kőrösmező). A Fekete-Tisza reggelre fehér tükörképet hoz létre saját maga fölött, felhőből - reméljük, délebbre a Fehér-Tisza völgyét nem borítja valami hasonló ellenpont, például szénporból...

A mai nap járműves vonatkozásban a Ganz-MÁVAG termékéről, a D1-es dízelmotorvonatról szól: először Vorohtáig, azután Vorohtától vissza Rahivig (Rahó, Rahov), végül Rahivtól ismét észak felé, Ivano-Frankivszkig (Ivano-Frankovszk) porhanyósíthatjuk ülepünket a kemény fapadon. Egy nyitvatartó boltban beszerezzük az étel-ital utánpótlást, másodszor is végiggyalogoljuk hosszában a települést, akárcsak előző éjjel, és már kinn is vagyunk az állomáson. Nem tengenek túl a látnivalók, a XXI. század eleji vegetáló vasútvonal tipikus hangulata vesz körül bennünket. Az elsőn a kolomijai (TCs-8) 2M62-1000 "A" szekciója ácsorog, mögötte, szintén az elsőn UZ állagú, az MBP-63 nevű pályafenntartó társaság által bérelt, fedett teherkocsi (245 39702), az ötödiken UZ (azon belül Lvovi Vasút) állagú, ugyancsak az MBP-63 által bérelt személykocsi (035 510), a negyediken betonozóberendezéssel ellátott, két pőrekocsi múlatja az időt.
Az állomás (felvételi épület: 107.2) fény bejárati, egyéni fény kijárati jelzőkkel ellátott, az átmenő fővágány (3.; R65 sínrendszerű, illesztéses, faaljas, féligszétválasztott sínszeges leerősítésű) mellé árbocos, a többihez törpe kijáratikat telepítettek. Az első R50 sínrendszerű, faaljas, a második R65 - szakaszosan R50 -, részben faaljas, azonban bőséges SSz-1 betonaljas (KB leerősítésű) cserékkel. A negyedik R50 síneket kapott, faaljakon, azonban a kezdőponti (hágó felőli) váltókörzethez közelebb betonaljakkal cserélték a végleg kimúlt talpfákat. A negyediktől távolabb eső ötödik faaljai R65 síneket hordoznak. Eredetileg a negyedik és ötödik között volt még egy vágány, de elbontották. E két külső sínpár úgy tűnik, hamarosan az egykor közöttük lévő sorsára jut: Megállj! tábla ugyan nincs rajtuk, de egy-egy kocsi átmeneti tárolásán túl egyébre ezeket nem tanácsos használni, keresztaljaik jócskán korhadtak. Az ötödik a kezdőponti vége felé elmerül a fűben. A végponti (Rahiv felőli) váltókörzetből (107.5), fény tolatásjelzővel biztosítva két R50 sínrendszerű, faaljas iparvágány ível végpont felé nézve jobbra. Az első folytatásaként, a végponti váltókörzetnél megfutamodásgátló csonkát építettek. Az utasokat betonszegélyű, murvás, keskeny, körülbelül 100 méter hosszú (a D1-esre méretezett) középperon szolgálja a második és a harmadik átmenő között. Az első mellett, a kezdőponti váltókörzethez közelebb oldalrakodót építettek - ha használják, akkor talán csak az úgy-ahogy egyben lévő, végponti végénél -, a váltókörzetnél a felvételi épület oldalán (végpont felé nézve jobbra) fatelep működik vasúti kiszolgálással, három portáldaruval, mellette ömlesztettáru surrantó áll a kisszámú fuvaroztató rendelkezésére, és a túloldalon is találunk egy portáldarus telepet.
A 2M62-1000 "A" szekciójának (gyári táblája szerint 5305-ös számon 1985-ben készült) személyzete - mozdonyvezető és segéd - reggeli, rövid szunyókálásból ébredezik. A mai napra szánt feladatuk: megvárni a D1-esünket, azzal irány Rahiv, ahol az állomásfelújítás során keletkező tolatási igényt hivatottak kielégíteni, végül vissza Kolomijára. Egy megfelezett 2M62 nem épp a legalkalmasabb vontatójármű tolatási célokra, de ha a kifejezett tolatómozdonyok elfoglaltak, a vonali dízelgépeknek egyre ritkábban terem testhezálló feladat, a kolomijai telephelynek viszont nem áll hatalmában egyik pillanatról a másikra tolatómozdonyokat szülni a vonaliak helyett, akkor a helyzet érthető.
Megvásárolom a jegyeket - bár van gépi kiadás Jaszinján (akárcsak a vonal többi állomásán), a pénztárosnő egy régi, mechanikus készülék, golyóstoll és olló segítségével hozza elárusítható állapotba a jegyünket. A klasszikus nyomdagépeknél szokásos módon, karakterenként rak össze egy füzért, beilleszti a gép megfelelő helyére, az pedig átlyukasztja a jegyeket és így jeleníti meg rajtuk a mai dátumot ("23 VIII 08" formátumban). A papírlapokat a hölgy kettéhajtja, ennek megfelelően a dátum egymás alatt két sorban, álló helyzetben és tükörképként látszik - a módszer biztos valami csalás-nehezítésül szolgál. A műveletnek messze nincs vége: ki kell tölteni a célállomást és területi vasútját (hiszen azonos állomásnév két különböző területi vasútnál minden további nélkül előfordulhat), megjelölni a nettó árat, biztosítási díjat, ÁFA összeget és a bruttó árat, ráütni az állomás bélyegzőjét, a pénztárosra jellemző kód megadásával. Az utolsó műveletsor a jegy bal oldalán lévő ellenőrző szelvényt érinti, és most már tudom, miért erőltetik az óvodákban a papírból kivágott csipketerítők készítését. Ha ugyanis valaki gyerekkorában expert volt papírterítő-készítésben, az bátran jelentkezhet az Ukrán Vasútnál személypénztárosnak. Az ellenőrző szelvényen három sor szerepel, felülről lefelé az ár kopejka-értékének tizes és egyes helyiértékeivel, illetve a grivnya-értékkel. Ollóval úgy kell körbevágni a három sort, hogy a bal szélen az ellenérték számjegyei látszódjanak, esetünkben alulról felfelé 3, 40 és 6, lévén hogy 3,46 a jegyár. (Vajon 9,99-nél drágább utazás esetén mi a teendő?)

Kétségtelen, hogy még viszonylag gyér utasforgalom mellett sem nevezhető sivárnak a pénztárosnő munkája, hiszen az írásgyakorlaton és a nyomdászkodáson túl papírcsipke-készítéssel is jár. A gépi jegykiadásnak kellene elsődlegesnek lennie, és a régi készüléket csak áramszünet esetére tartogatják, ám úgy tűnik, a dolgozók maguktól jöttek rá arra, hogy ha mesterségesen a nehezebbik utat választják, az remek unaloműző.
A vezér beröffenti a Szergejt, és Rahiv felől rövidesen megjelenik a 6404-es helyi személyként közlekedő D1-es, élén a 628-3, végében a 768-3 számú motorkocsival. Az utascsere öt leszállóra és négy felszállóra terjed ki (velünk együtt), az utasterhelés 10% alatti, indulóban 6 perc a késésünk (10:16).

A kezdőponti váltókörzetet földút feletti, kisnyílású híd (106.050) zárja, a folytatásban földút átszelésében nem biztosított útátjáró (105.720), három áteresz (105.450, 105.350, 105.250), illetve a kezdőponti előjelző (105.280) következik. Az előjelző környezetében 12,5 méteres sínek fekszenek a pályában. A D1-es gépészeti berendezéseinek állapota miatt tartósan csak a kontroller első fokozata használható, vagyis 20% töltés - 15 km/h jön ki belőle az emelkedőnek nekiindulva, ám hamarosan 10 km/h-ra mérséklődik. A Fekete-Tisza mellékvize, a Lazescsina völgyébe fordulva, a Lopusanka-patakon és a két partja mentén haladó földutakon kb. 100 méter hosszú viadukt (104.750) juttatja át a vaspályát. Nem biztosított gyalogosátjáró (104.680) szomszédságában sebességkorlátozás vége táblát (104.650) tűztek ki kezdőpont felé, ennek örömére nemsokára második fokozatra lépteti a vezér a kontrollert, és a 40% töltés mintegy 20 km/h sebességet eredményez. Még feljebb nem mer kapcsolni, a 3-5. fokozatok használata valószínűleg öngyilkossági hullámot váltana ki a kolomijai fűtőház karbantartóiból... Földutat átbújtató, kisnyílású híd (103.860), nem biztosított útátjáró földúton (103.750), áteresz magas töltés aljában (103.650) és még egy áteresz (103.430) - onnantól visszakapcsolunk első fokozatba, a vánszorgás 10 km/h értéken stabilizálódik. Miközben keleti irányunkról - a folyócskát követve - délnek fordulunk, földút metszésében létesített fénysorompós útátjáró (102.920), nem biztosított útátjáró (102.340 - földúton), áteresz (102.270), és még egy nem biztosított útátjáró (101.650 - földúton) marad el mögöttünk.
A Lazescsina-folyócska nevét viselő faluhoz tartozó, vele azonos nevű megálló eredetileg állomás volt három átmenővágánnyal, középen az átmenő fővágánnyal - mára csak ezt hagyták meg, a másik kettőre faaljak emlékeztetnek az egykori váltókörzetek (101.6, 100.6) között. Kezdőpont felé nézve balra fatelep működik. A peront áteresz (101.130) után telepítették, kezdőponti végénél fénysorompós útátjáró (101.0) található, a már nem vasúti célokat szolgáló felvételi épületet (101.050) megelőzően. Öt-hat felszálló és egy leszálló mutatkozik, 10:38-kor folytatjuk a menetet 2. fokozatban gyorsítva, a közel vízszintes szakasz jóvoltából eleinte harminccal. Nem biztosított útátjáró földúton (100.550), áteresz (100.250), és 100.0-nál máris visszavesszük az 1. fokozatra, lassulunk. Nem biztosított útátjáró földúton (99.9), áteresz magas töltés aljában (99.730), áteresz (99.490), és belekezdünk a csúcsforduló kezdőpont felé nézve bal ívébe. A Lazescsina völgye itt merőleges a hágóhoz vezető irányra, ezért éppen jól használható magasságnyerésre. Eredetileg őrzött (ma már üres a bódé), háromnyílású - a két kisebb vasbeton-, a hosszabbik (középső) felsőpályás acélszerkezet - viadukttal (99.1-99.020) metsszük a folyócskát és egy murvás utat. A híd lassújeles. Átereszeken (98.680, 98.140, 97.820) haladunk, és most már kénytelen 2. fokozatra kapcsolni a vezér, mert 10 km/h alá lassultunk. 740 méteres tszf. magasságon, a völgytől távolodva szeljük át a Lazescsina egyik mellékvizét, viadukt (kezdőponti hídfő: 97.250) segítségével. Nem biztosított gyalogosátjárót látunk 97.230-nál.

Három fotós srác próbálkozik D1-esünk megörökítésével a Jaszinja és Lazescsina települések környékét jellemző, erdőírtásos terület szélén (96.850). A Lazescsina mellékvizétől délre, a Debrő-hegy északi oldalában kapaszkodunk tovább. Magas töltés aljában átereszek (96.560, 96.440), magas töltés oldalában töltéstámasztás zúzottkővel 100 méter hosszban 96.1-96.2 között, további átereszek (95.720, 95.650, 95.550) jegyezhetők fel. Elérjük a 30 km/h-t, azonban visszalépünk az első fokozatra, tempónk is visszalép tizenötre. A Debrő északra lefutó, túlságosan kitüremkedő nyúlványa miatt 290 méteres alagutat kellett fúrni, magas töltés aljában áteresz (95.450) vezeti be az őrzött terület végponti határát (95.450). A végponti portál (95.3) előtt 50 méter hosszban bélésfalat építettek. A kezdőponti portálon (95.010) kibukkanva, patakot és földutat metszünk viadukton (kezdőponti hídfő: 94.950). A vezér néhányszáz méter erejéig második fokozatot kapcsol, máskülönben lassacskán megállnánk. Átereszeket (94.580, 94.4, 94.280, 93.950, 93.850) és földút kisnyílású hídját (94.130) elhagyva látjuk meg a sebességkorlátozás végét jelző táblát (93.8), két újabb áteresz (93.750 és 93.7) jön, és kisnyílású híd földút felett (93.550). 10 km/h alá kerülünk, ezért másodikban utazunk egy keveset, hússzal. A Zimir-patak magas töltés aljában kialakított, kisnyílású hídjával (93.050) minden völgy elfogyott alólunk, megérkeztünk a főgerinc alá, jöhet a hágóalagút.
20 km/h-val vesszük a mindkét bejáratánál fedezőjelzővel ellátott, 1202 méter hosszú, 860 méter magasan fekvő alagutat (végponti portál: 92.970). A kezdőponti portált 50 méterre földút kisnyílású hídja követi, megnyitva Voronyenka végponti váltókörzetét. A hágótól a vasút előbb a Prut mellékvize völgyének déli oldalában ereszkedik, Vorohtától pedig behelyezkedik a Prut mellé. Ez a folyó a nyári esőzések során különösen sok pusztítást végzett, bár elsősorban nem itt, hanem lentebb, Gyeljatyintól keletre.

A hágó mögötti - szokásos módon fény bejárati, egyéni fény kijárati jelzős, elektromos váltóállítású - pufferállomás eredetileg három átmenővágányos volt, a harmadikat elbontották, maradt az R50 sínrendszerű, faaljas, sínszeges leerősítésű, illesztéses első, valamint a hasonló felépítményű, 12,5 méteres sínekkel szerelt második. Kezdőpont felé nézve jobboldalt helyezkedik el a kétszintes felvételi épület (90.9), az utascseréket az első melletti zúzalékos, betonszegélyű oldalperon segíti. Ketten szállnak le, a többiek a tetemes késést begyűjtő, másik helyire várnak. A kezdőponti váltókörzet (90.7) mögött, a bejárattal (90.430) fedezett fénysorompós útátjáróban (90.650) földutat metsz a vasút. A motorkocsik gépezete most gyógyüzemmódban dolgozhat, vonóerőkifejtés egyáltalán nem történik, a vezér mindent rábíz a gravitációra. 50 km/h körüli sebességig gyorsulunk, szakaszos sebességszabályozó fékezésekkel tartjuk. Magas töltés aljában épített átereszek (89.850, 89.250) közé esik a kezdőponti előjelző (89.330). Patakkal és földúttal az aljában oldalvölgyet hidalunk át kőboltozatos viadukt (89.0-88.820) segítségével, földút nem biztosított útátjárója (88.650) előzi meg a következő, ezúttal őrzött völgyhidat (88.250-88.050), amely alatt szintén patak és földút bújik át. Már a szétszórtan elhelyezkedő Vorohta település területén járunk, baloldalt emeletes, meglehetősen ronda lakóház körül földszintes épületek csoportosulnak. Fénysorompós útátjáró földúton (87.730), átereszek (87.550 és 87.380), nem biztosított útátjárók földúton (87.270 és 86.670) a további sorrend. 86.550-től töltéstámasztás zúzottkővel 50 méter hosszban, a közepén áteresz, majd rátérünk a Prut folyót és két földutat átvezető, őrzött viaduktra (86.450-86.230). Beton támaszokon nyugvó, felsőpályás acélszerkezetekkel készült az utolsó két híd, ám jobboldalt, 30-40 méternyire még egyben vannak a régi, boltíves, kőből és vasbetonból készült műtárgyak. (A három közül a Voronyenkához legközelebb esőt tehát nem cserélték le - vagy a kedvezőbb állapota miatt, vagy csak a pénz fogyott el.) Áteresz (85.8) után a Prut mellé kerülünk. A folyó felőli oldalon vasbeton tömbökből készítettek töltéserősítést. Vorohta végponti váltókörzetét közvetlenül megelőzően fény- és motoros sorompós, fedezőjelzős útátjáróban (85.4) metsszük a Prut völgyében ereszkedő közutat.
Mérsékelt utascsere történik, és belecsöppenünk a szálláshelyünkétől nem különböző, álmos környezet valóságába. A harmadik-negyedik vágányokon homokot rakodnak közúti járművekbe, de csak olyan erőbedobással, hogy a kutya nyugodtan alhat a darutól húsz méterre. Az egyik sofőr akkurátus módon kis deszkát helyezett a sínfejre, úgy ül le, üvegből tejet iszik. Hirtelen maga elé kapja az üveget és elmerül a cimke olvasásában: szörnyű, micsoda italokkal kell élni meló közben...

A 730 méteres tszf. magasságon fekvő Vorohta állomás három teljes hosszúságú, és egy negyedik, végpont felől rövidebb (a külső oldalán ömlesztettáru kirakodásra szolgáló, surrantós szakasszal kiegészített) átmenővel rendelkezik. Valamennyi illesztéses, faaljas, sínszeges leerősítésű, az 1. és 3. R65, a 2. (átmenő fővágány) és 4. R50 sínrendszerű. A végponti váltókörzethez jobbról (kezdőpont felé nézve) iparvágány csatlakozik. A felvételi épület felől a kezdőponti váltókörzetbe kötött, faaljas, oldalrakodóval és raktárral ellátott csonkát fektettek. A végponti váltókörzetet követően kissugarú jobb, a kezdőponti peronvégek mögött kissugarú bal ívet vesznek a sínpárok. A nemrég felújított felvételi épület baloldalt kapott helyet, vízházzal a végponti oldalánál. Részben beton járólapokból kirakott, betonszegélyű, az épülethez közelebb térköves burkolatú oldalperon került az 1. mellé, és betonelemes, keskeny középperon az 1.-2. közé; az utasokat segítő létesítményekhez sorolható továbbá a kezdőponti peronvégeknél épített, szegecselt acélszerkezetű, fa burkolatú (itt-ott korhadás, hiányzó lépcsőfok figyelhető meg) gyalogosfelüljáró. A tövében felújított WC üzemel, a benti állapotokat azonban inkább nem részletezem: hiába új, a nyomokból ítélve a közönség csak visszafogott mértékben részesült az urbanizációra nevelő, óvodai-iskolai foglalkozásokból.
Minősíthetetlen vánszorgásunk 25 perces késést okozott, azonban a versenyt mégsem mi nyertük, hanem a menetrendtől háromnegyed órával eltérő Kolomija-Rahiv (6441) járat, amellyel a 6404-esnek nem is itt, hanem Voronyenkán kellene kereszteznie. Adott esetben nem gépészeti problémák játszottak közre - a kolomijai D1-esnek hiányzik az egyik motorkocsija, csak egy motorral (552-1) és két mellékkel közlekedik, és az ezzel a terheléssel játszva elbíró M62-1456 előfogatolja -, hanem az árvízből visszamaradt korlátozások.
A háromrészesre kurtított D1-es hátsó mellékkocsijának homlokátjáróját az utasok hamar dohányzóhellyé nyilvánították. Ebben a szokatlan konfigurációban legalább jól megfigyelhető a mellékek fűtő-szellőző berendezéséhez tartozó, tető alatt vezetett légcsatornák csatlakozó felülete. Hamarosan mindkét vonat folytatja útját.
A csupán három perc késéssel (12:55) beeső 6405-ösről negyvenen szállnak le, átlagos utastelítettsége a minimális mennyiségű felszállóval együtt 40%, egyenetlen eloszlással. A négyrészes D1 konfigurációban a 628-as másik motorkocsiját, az 1-est látjuk viszont, végponti irányba a 757-1 motor néz, a két mellék egyike az aradi gyártású 799-4. Az utastér falára erősített fémtáblába "D799-4" feliratot martak. (A D1-est megelőző, ugyancsak Ganz-gyártású, D sorozatú dízelmotorvonat háromrészes volt, középen egy mellékkel. A két motorokocsi az 1-es és 3-as, a mellék a 2-es számot viselte az egységszerelvényen belül - egyértelmű, így jöttek sorba egymás után. A D1-esben megjelent a második mellék, és felborította a világot. De a világ hamar magára talált és a második melléket 4-esnek számozta. Meg is lehetett ideologizálni: a motorkocsik páratlan, a mellékek páros számokat kaptak. A mellékek építésébe a Ganznak besegítő Aradi Gépgyárnak azonban vélhetően nem szóltak, hogy most már nem D, hanem D1 kocsikat készítenek. És miért foglalkozzon az alvállalkozó olyan csekélységekkel, mint hogy a D-nek nem létezett 4-es sorszámú melléke? Sebaj, ha ez volna az UZ legnagyobb problémája a D1-esekkel manapság, csupa felhőtlenül boldog ember szaladgálna vasutas egyenruhában...) Jaszinján (Kőrösmező) át Rahivig (Rahó) gurulunk le - a vonal legalsó szakaszát most nem tudjuk bejárni, tekintettel az átlépős 6903/6904 vonatpár egyrészt számunkra használhatatlan menetrendi fekvésére, másrészt csak szerdai és pénteki közlekedésére, harmadrészt kizárólag elméleti síkon történő létezésére.

Két turistacsapat - gyalogos és biciklis - foglalja el a kocsi nagyobb részét. A gyalogos csapat célpontja a Debrő-hegy, vezetőjük fehér pólós, ősz hajú, idősebb fickó, aki régi kirándulásait, például 1971-es uráli kalandjait meséli útitársainak. A megfelelő motivációs szint elérése érdekében közli a vállalkozókedvűekkel, hogy 45 fokos meredekségű ösvény vezet a hegytetőre - de létezik könnyebb út is, teszi hozzá a szükséges hatásszünet végén. Folyamatos 20 km/h-val kapaszkodunk, a tempónk messze nem használja ki még az elhanyagolt pálya lehetőségeit sem, ám mégiscsak meggyőzőbb a másik D1-es produkciójánál. Voronyenkán ketten szállnak le, a várakozókat elvitte a Szergej előfogatos vonat, így nekünk csak egy fakanál-, fafurulya- és fafüzér-árus marad. Láthatóan nem tejet ivott reggel óta, mint a vorohtai teherautósofőr. A kereskedelmi tevékenységet a Columbo hadnagytól ellesett módszerrel végzi: elindul, majd háromszor-négyszer visszatér és kínálja-kínálja a kanalait. Valaki kötélnek áll, vásárol két kanalat, ezek után emberünk eltűnik a színről, de öt perc múlva megjelenik és újból próbálkozik, hátha a vevőnek kettőnél is több kanálra van szüksége. De nem. Végül leül néhány helybeli közé és teljesen érthetetlen hutul nyelvjárásban a napi problémák hangos kitárgyalásába kezdenek. Erős 30 km/h-val haladunk be a hágóalagútba, kijutva 50 km/h-ig gyorsulunk a lejtőn, a Lazescsina völgyének sebességkorlátozásos csúcsfordulójában húszig fékezünk. Itt egymásba ágyazott lassújeleket tűztek ki, amit sem az ex-szovjet, sem a jelenlegi orosz Jelzési Utasítás nem említ mint lehetséges esetet - ettől persze még Ukrajnában keletkezhettek újabb meggondolások.
Lazescsinán leszáll az 50-60 fős, gyalogos turistacsapat. A hét felszállót, huszonegy leszállót számláló, kőrösmezői utascsere végén az ülőhelyeknek már csak a 15%-a foglalt a 799-4 mellékben. Jaszinja végponti bejárata (107.650) közelében kisnyílású hídon (107.930) földutat metszünk. A Fekete-Tiszába lefutó patakok átereszek sorozatát generálják (108.4, 108.5, 108.580, 108.750, 109.030, 109.250, 109.580, 109.630), miközben kisnyílású híd (108.850) segítségével még egy földút bújik át a vasút alatt. 40-50 km/h-val, szakaszos sebességszabályozó fékezésekkel gurulunk lefelé, a két utolsó, lassújeles átereszt azonban 20 km/h-val vesszük. Jaszinja déli részéhez ipartelepeket ragasztottak, vasúti kapcsolatuk a már említett két, az állomás végponti váltókörzetébe csatlakozó iparvágány. A településhez és a folyóhoz közelebb eső közút szintjénél kb. húsz méterrel magasabban, a völgy keleti oldalában kígyózik a vonal. A töltés aljában, földút és patak átvezetése céljából, kisnyílású hidat (109.820) építettek. KPP5 sínleerősítésekhez való betonaljakat szállítottak ki, szórványos aljcserét fognak végezni. A faaljas, sínszeges leerősítésű, illesztéses (és meglehetősen szennyezett ágyazatú) felépítménybe szorítóhatású kapcsolószereket építeni legfeljebb sínvándorlásgátlási okokból volna érdemes, valamilyen szabályos rendben fektetve. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy nem a vonatterhelés hirtelen megnövekedését próbálja ellensúlyozni a pályamester, hanem ezt kapta, ezzel kell boldognak lennie. Nem biztosított útátjáró földúton (110.050) és két áteresz (110.080, 110.6) előzi meg a (végpont felé nézve) jobboldalt esőbeállóval, betonszegélyű, zúzalék peronnal (110.7-110.790) ellátott Szvidovec megállóhelyet. Egy felszálló csatlakozik.

A megállóból indulva csak körülbelül fél percet vontatnak a motorkocsik, a többit a gravitáció intézi. 40-50 km/h-ig engedi a vezér a járművet, onnan végez sebességszabályozó fékezéseket, körülbelül harmincig. A végponti peronvég szomszédságában a közút rácsos hídon átkerül a hamisítatlan helyi folyócska-jegyeket mutató, helyenként igencsak sziklás medrű Fekete-Tisza folyásirány szerinti jobb oldalára. Magas töltésre jutunk, egy-egy vízfolyást kisnyílású hídon (111.450) illetve átereszen (111.980) metszünk. Szórványosan továbbra is láthatók cseréhez kiszállított betonaljak. 113.0-tól a völgy összeszűkül. Áteresz: 113.670. Fokozatosan lejutunk az út szintjére, ám hamarosan ismét kialakul egy 4-5 méteres különbség, azután rácsos, alsópályás, kétnyílású, 120 méter hosszú hídon (végponti vége: 114.330) átszeljük a folyót és az utat, vagyis a nyugati oldalra kerülünk. Nem időzünk ott sokat, a vasúttal követhetetlen folyókanyarulat alsó végén egy második, 100 méter körüli hosszúságú hídon visszatérünk a keleti oldalra. A kezdőponthoz közelebbi, út feletti nyílás alsópályás gerendaszerkezetű, a Tisza feletti alsópályás, rácsos, trapézövű (végponti vége: 114.7). Hídfa-csere miatt ideiglenes sebességkorátozást tűztek ki (25 km/h), és az egyik pályás dolgozó kibontott sárga zászlóval is mutatja a Lassan!-t. Szűk a hely, a vasút és az út felől egyaránt támfalat alkalmaztak a hídtól 114.9-ig, ahol valamelyest kiszélesedik a völgy, és már jobban elfér a Tisza mellett mindkét infrastruktúrális létesítmény. Patak viaduktját (116.450) elhagyva 167 és 173 méter hosszú, őrzött alagúttal (végponti portálok: 116.850 illetve 117.5) vágjuk le a hegy kitüremkedéseit. Négy áteresz (117.8, 118.1, 118.450, 118.850) közül az első kettőnél növekszik a magasságkülönbség a folyóhoz képest, a második kettőnél újfent csökken. Az utolsó környezetében támfalat alkalmaztak a víz felől. Folyamatosan jellemző a sok kissugarú ív. Viaduktszerűen magas, kisnyílású hidat vertek egy földút és a Kraszilenka-patak felett (119.720), valamint viaduktszerű, nagyobb hidat a Fekete-Tisza és a közút átszelésében (végponti hídfő: 120.3). A völgy nyugati oldalát választottuk tehát, az előzőnél valamivel tartósabban, Kvaszi (Tiszaborkút) település ugyanis ezen a parton fekszik.
Emeletes, nyeregtetős (valószínűleg utólag nyeregtetősített) panelépület csúfoskodik Kvaszi ex-állomás közelében. A szolgálati hely eredetileg szimmetrikus elrendezésű, három átmenővágányos volt (végponti váltókörzet helye: 121.2), ma már csak az átmenő fővágány van meg, az elsőre és a harmadikra itt-ott a talajban fekvő faaljak emlékeztetnek. A felvételi épület (120.6) közelében átereszt (120.5) látunk. Vele szemközt (jobbra), a domboldalban rövid bélésfalat építettek. Az ex 1. átmenő melletti, zúzalékos oldalperon értelemszerűen funkciótlan, ezért a hat felszálló, illetve az utazását befejező, 25 fős, biciklis kirándulócsapat eredetileg az 1.-2. közé helyezett, betonelemes keskeny középperont kénytelen használni.

Az ex végponti váltókörzettől 12,5 méteres síneket fektettek. Átereszek sorozatát telepítették a hegyről lesiető erek igényei szerint (121.250, 121.380, 121.450, 121.620, 122.250, 122.580, 122.850), és a szűk hely terméskő bélésfalak építését kényszerítette ki: 121.650-től 2 méternél eleinte alacsonyabb, 121.9-től már járműmagasságú, 122.850-nél ismét megjelenik járműmagasságig, 123.0 után 1-2 méteresként folytatódik egy darabon. A gravitáció hatását ezúttal 50-60 km/h-ig hagyja érvényesülni a vezér. A vízhez képest 15-20 méternyire emelkedünk a völgy oldalában, azután szűk folyókanyarulatot levágva, őrzött viadukton (123.630-123.750) átjutunk a keleti oldalra, az öntésterület valamelyest kiszélesedik. Áteresz (125.250), kisnyílású híd földút felett (125.520), két áteresz (125.650, 126.630) a további sorrend.
Leérünk Bilin kistelepülés szintjére, az öntésterületen egyszintes faházak és kőházak láthatók, jobbra keskeny, murvával felszórt gyalogút vezet a megálló zúzalékburkolatú, keskeny peronjához (127.0). Eredetileg itt is állomás működött, két átmenővágánnyal (a 2. volt az átmenő fővágány), a MÁV-szabványú, bár némileg átalakított, kétszintes felvételi épület (127.170) jobboldalt, a Fekete-Tisza felől látható. Hárman szállnak le és ketten fel. Az ex végponti váltókörzet helye 127.480, előtte kisnyílású híd (127.370) mutatja az egykori első átmenő elhelyezkedését. 60 km/h körüli sebességgel folytatjuk. Most körülbelül nyolc méterrel karnyargunk magasabban a víz szintjénél - emberek fürdenek a helyenként derékig érő, de inkább sekélyebb, köves medrű Tiszában -, a felépítmény szerkezete annyiban módosult, hogy visszatértek a 25 méteres sínek. Két átereszt (127.920, 128.870) követően, 129.9-től a völgy ismét összeszűkül, 12,5 méteres síneket használtak a pályában. Balról, 445 méteres tszf. magasságban megérkezik a Fehér-Tisza, ám a vasút a Fekete-, majd az egyesült Tisza egy-egy hídja segítségével, a nyugati oldalról kerüli meg a helyet, kapcsolatot biztosítva egy azóta felhagyott gyártelephez. Az első híd alsópályás, rácsos, trapézövű (130.770). A közút mellénk ér, nyíltvonali kiágazás (130.8) történik jobbra, a telephez - természetesen az iparvágányt sem használják már, az utat átszelő szakaszát leaszfaltozták. Utakat átbújtató, kisnyílású hidakat (131.0, 131.080) elhagyva következik a Tisza alsópályás, rácsos, trapézövű, egynyílású hídja (131.650), azután fénysorompós útátjáró alsóbbrendű közúton (131.670) és áteresz (131.850) jegyezhető fel. Ismét 25 méteresek a sínek. Kétoldalt kertes házak, a kertek végében ruhák száradnak a fregolin, a kapuktól lépcső vezet a vasút melletti ösvényhez. Áteresz, nem biztosított útátjáró aszfaltúton (132.620) és Rahiv (Rahó, Rahov) előjelzője jön egy csoportban. Többszintes lakóépületek, rozzant hullámpala tetejű házak, jobboldalt gyár. Rahiv bejárati jelzője előtt közvetlenül nem biztosított útátjáró (133.650) létesült, murvás úton.
Rahiv állomás öt R50 sínrendszerű, faaljas, sínszeges leerősítésű, erősen szennyezett (zúzottkő) ágyazatú átmenővágányt számlál. Az átmenő fővágány a harmadik; közte, és a negyedik között szélesebb terület található, ahol régebben lehetett még egy sínpár. Az ötödik csak ritka használat jeleit mutatja (itt bőven esélyes a szovjet éra előtti sínek fellelése). A kezdőponti váltókörzethez (133.9) jobbról felhagyott iparvágány csatlakozik, innen az első átmenő mellett betonszegélyű, zúzalékburkolatú oldalperon húzódik, majd némi kihagyással, a felvételi épületnél beton járólap burkolatúként folytatódik. A váltókörzettől baloldalt rakodóterület helyezkedik el, rönkfa feladással. A fény- és motoros sorompós útátjáróval megfejelt, végponti váltókörzetbe a felvételi épülettel szemközti (végpont felé nézve bal) oldalon csonkát kötöttek be. Az egyetlen peronos vágány az első, azonban az állomáson zajló felújítási munkák részeként teljes hosszában, alépítményig eltávolították. A minden kecsességet nélkülöző felvételi épülettel (134.5) is tesznek valamit, a fél tetőszerkezetet lebontották, reméljük, nem marad így.
Idáig már nem ért el az infrastruktúra-korszerűsítés hulláma. Az előjelzők és a törpe kijárati jelzők 1, a bejárati jelzők 2x1 fényűek, egyszerűsített kivitelűek, a kitérők helyszíni állításúak (nem, nem a hölgyet, a súlykörtét kell nézni a képen...). A vonal mai forgalma alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a berendezéseket belátható időn belül nem cserélik le, a vasútra további vegetálás, sőt, előbb-utóbb bezárás vár.

Az M62-1000 "A" szekciója daru és néhány árvízkár-felszámoló, köves kocsi társaságában pihen. Mire leért, nem akadt munka számára, így az egész mai fordulója csupán a gépészeti és forgalmi szolgálatok rutinműveleteiként értékelhető, egyéb haszna nem látszik.
A felvételi épület mögött, a valaha aszfaltozottnak tűnő, ma inkább murvásnak minősíthető téren mutatja magát a kisebb, olcsóbb és rugalmasabb, gumikerekű konkurencia. Persze-persze, egy D1-es négyszáz utast elszállít, a Szergejekkel komoly árumennyiséget lehet megmozgatni, na de hol van ma annyi, mobilitásigénnyel és várárlóerővel rendelkező ember a környéken, aki értelmet adna akár a D1-esnek, akár a Szergejnek? És hol van ma bármilyen befektető (beleértve az ukrán államot), aki ebben a vidékben akkora személy- és áruforgalmat generáló fantáziát látna, amennyihez már feltétlenül a vasút kellene? Nincs sehol. Gyors séta a kisvárosban - különösebb látnivaló nem akad. A fakanálárus mobilból stabil kereskedővé vedlett át, két vonatút között a téren árusít.

A szárnyaszegett D1-maradvány M62-1456 előfogata időközben körüljárt, a formáció 6442-es vonatszámban, este tér majd vissza Kolomijára. A mi D1-757-1/D1-628-1 konfigurációnk pedig +7-tel, 15:57-kor mozdul meg - ezúttal egészen Ivano-Frankivszkig üldögélünk a fapadokon. A 25%-nyi utas feltűnően nagy hányada idős asszony. Bilinen tizennégyen, Kvaszin hatan, Szvidovecen hárman szállnak le. Felfelé 40 km/h-val haladunk, kivéve a lassújeles helyeket. Jaszinján 16 felszállóra és 20 leszállóra terjed ki az utascsere. A kezdőponti előjelzőig 40 km/h, 20 km/h az előjelző közelében fekvő, lassújeles hídon, majd 30 km/h Lazescsináig, ahol egy adag túrázó csatlakozik.
Hat leszálló és ugyanennyi felszálló koptatja a szerény peront Voronyenkán, ahonnan 17:37-kor (+17) folytatjuk a menetet, friss 50-60 km/h sebességgel gurulva a lejtőn. Vorohtán az első átmenőre járunk be tizenöt leszálló és huszonöt felszálló kedvéért. Tehervonattal keresztezünk: 2M62-1169 egyik szekciója komoly négy kocsit továbbít. Indulóban tartjuk a 17 perces késést.

Vorohta kezdőponti váltókörzeténél, a Prut és a közút 150 méter hosszú viaduktján (kezdőponti vége: 84.240) a völgy nyugati oldalára jutunk, a Magura-hegy lábához. A hídon túl állították fel a bejárati jelzőt (84.050). A völgy másik oldalán, kezdőpont felé nézve jobbra síugrósáncot építettek 83.6 magasságában. 83.3-tól ötvenről tízig fékezünk és 15 km/h körüli araszolással folytatjuk sebességkorlátozás miatt. Szűk, a Magura felől sziklás a völgy. Két áteresz (83.250, 82.730) fogja közre Vorohta kezdőponti előjelzőjét (83.050), és még egy, vízesésként lezúduló patak áteresze (82.670) esik a 82.380-nál végetérő lassújeles szakaszon belülre. 50 km/h-val folytatjuk, korlátozás nélküli átereszen (82.320) keresztülhaladva. 81.1-nél a jobb oldalon leomlott a part. Innentől 12,5 méteres sínek fekszenek a pályában. Átereszek (80.6, 80.2, 79.230), nem biztosított gyalogosátjárók (79.8, 79.7), kisnyílású híd patak felett (79.450). A völgy kinyílik.
A Kremenci település területén található Tatariv (Tatarov) megállóhelyet (ex állomást) fény- és motoros sorompós, őrzött, külön fedezőjelzős útátjáró (78.850), illetve a Prut mellékvize, a Prutyec-Jablonyickij hídja (78.740), áteresz (78.450) és az A265 főút közúti felüljárója (78.370) előzi meg. A jelentős méretű felvételi épület (78.050) az ex kezdőponti váltókörzettől (77.8) távolabb, a végpontihoz elcsúsztatva kapott helyet, előtte térköves oldalperon húzódik. Legalább egy átmenőt távolítottak el a megállóvá alakítás során. 20 km/h-val folytatjuk, a sínek 25 méteresek. Áteresztől (77.550) 200 méterre állították a lassú vége táblát (77.350), és ennek örömére, gurulásból fokozatosan 40-50 km/h-t érünk el. További átereszek (76.720, 76.280, 75.770, 75.650, 75.080, 73.870), kisnyílású híd (74.670), bélésfalak baloldalt (74.550-74.450, 74.220-74.180, 74.080-73.870), fénysorompós útátjáró murvás úton (74.380), 50 méteres nyílású híd a Zsenyec folyócska átszelésében (74.250). A vasút támfalat kapott a szűk helyen. A Zsenyec környezetében a vonal majdnem 180 fokos folyókanyarulatot követ jobb ívvel, azután bal ívekkel fokozatosan ismét északi irányt vesz, a Javornyik-gerincet kerülve. 40 méter nyílású, felsőpályás híd (73.750) és két áteresz (73.620, 73.370) vezeti át a hegyi patakokat. 1,5 méter magas bélésfal a hegy felől (balra), 73.3-73.1 között, bukóaknás áteresz (72.3), megszüntetett nem biztosított közúti átjáró (72.050) a folytatásban. Határozottan szélesedik a völgy. Sebességszabályozó fékezésekkel 50-60 km/h-t tartunk. Átereszek (71.050, 70.4, 69.950), fénysorompós útátjáró földúton (70.9), nem biztosított gyalogosátjáró (70.5), nem biztosított közúti átjáró földúton (69.780), ami valójában csak két keréknyom. Beérünk Mikulicsin település területére, mindkét oldalon lakóépületek sorjáznak.
A fény bejárati, egyéni fény kijárati jelzős Mikulicsin faaljas végponti váltókörzetéből (69.550) mindkét oldalra egy-egy R50 sínrendszerű, faaljas állomási átmenő (1. és 3.) ágazik. A harmadik mindkét váltókörzet közelében szórványos, KPP5 sínleerősítések elhelyezésére alkalmas, betonaljas cserékben részesült. Az elsőt ritkán használják. A kijárati jelzőknél zúzottköves úton nem biztosított átjáró (69.280) és folyócskán kisnyílású híd (69.260) található, majd a jobb oldalon fából készült raktárépület, mellette hídelemek - valószínűleg árvízkár-felszámolási célból szállították ki, de még nem emelték a helyükre. Négyfős, vegyes utascserét bonyolítva, 18:23-kor (+15) meneszt a szolgálat. A betonaljas kezdőponti váltókörzettől (68.470) 70 méter hosszban alacsony bélésfalat alkalmaztak. A bejárat (68.120) közelében épített kisnyílású híd (68.230) patakon juttatja át a vasutat. A kezdőponti váltókörzettől a bejáratig, valamint 67.8-tól 12,5 méteres síneket fektettek.

Mikulicsin kezdőponti előjelzőjét (66.970) megelőző áteresz (67.380) környékén baloldalt sziklás, törmelékes a hegy. Földalatti gázvezeték keresztezi a vasutat 66.450-nél, kisnyílású híd (66.130) patakot és földutat vezet át, 66.1-65.9 között bélésfal a bal oldalon. 30 km/h-val haladunk végig a völgyet túlságosan leszűkítő hegynyúlványba fúrt, kő falazatú, őrzött alagúton (65.750-65.630), azután gurulásból 40-50 km/h-ra gyorsítunk. Murvás úton fénysorompós útátjáró (64.510), bélésfalak a bal oldalon (64.0-63.9 és 63.8-63.7), valamint áteresz (63.420) említhető Jamna megállóhely előtt. A jobboldalt esőbeállóval és oldalperonnal ellátott megálló kezdőponti peronvégét a Javornyik folyócska kisnyílású hídja (62.5) zárja, a hídról újabb, fedezőjelzőkkel határolt, 500 méter hosszú alagút bejáratához érünk (62.170) 30 km/h-val, a kezdőponti portál mögött 100 méteres viadukt (kezdőponti hídfő: 61.5) segítségével a Prut keleti oldalát választjuk, egy folyókanyarulat erejéig. Fény- és motoros sorompós, őrzött, fedezőjelzős útátjáró (61.180) működik az országútról leágazó aszfaltút metszésében. Kisnyílású híd aszfaltúton (60.650), nem biztosított gyalogosátjáró (60.170), balra kirakodóvásár tűnik fel, fakanalakat és hasonlókat árusítanak - a rahói kanálárus talán innen szerzi be a portékát, és felárral adja tovább. 150 méter hosszú viadukttal (59.650) metsszük ismét a folyót, illetve egy utat, amely a Prut mellékága felett halad hídon, azután a vasút alá bújik.
59.320-nál többszintes téglaépület baloldalt, amelyről nem állapítható meg, hogy építik, bontják, vagy úgymaradt. Fény- és motoros sorompós, őrzött útátjáró (59.180) fejeli meg a fény bejárati, egyéni fény kijárati jelzős Jaremcse (Jaremcsa) betonaljas váltókörzetét. Az állomás három átmenős, viszonylag rövid szabad vágányhosszú féllíra, jobboldalt felújított felvételi épülettel, az 1. (átmenő fővágány) mellett díszköves oldalperonnal, az 1.-2. (betonaljasak, R65 sínrendszerrel, KB-vel) között díszköves középperonnal, a 3. mellett betonszegélyű, zúzalék oldalperonnal. Természetesen a trendi világítótestek sem hiányozhatnak, amelyeket minden felújított állomáson elsüt az Ukrán Vasút. Acélszerkezetű gyalogosfelüljáró található a felvételi épület kezdőponti oldalánál, előtte a 3. átmenő csatlakozik a másodikba. Tizenöten szállnak le, ötvenen fel - 50% körüli utastelítettség alakult ki a kocsinkban, plusz biciklik és nagy táskák. A kezdőponti váltókörzetet 100 méterrel áteresz, mellette őrzött fény- és motoros sorompós útátjáró (58.270) követi. A kezdőponti bejárat szelvényértéke 58.2.

50-60 km/h-ig gyorsítunk. A kezdőponti váltókörzettől 56.7-ig, illetve 56.420 és 56.0 között 12,5 méteresek a sínek. A kezdőponti előjelzőnél (57.230) és azon túl is folytatódik az átereszek sorozata (57.550, 56.770, 56.420, 56.0, 55.6), továbbá kisnyílású híd található 56.240-nél, viaduktszerű híd 55.340-55.320 között. Alsóbbrendű aszfaltút fénysorompós útátjárója (55.190) nyitja meg Dora megállóhelyet. Jobboldalt földszintes épületet látunk két kocsmával, és a felvételi épületet (55.180). Tizenöt utassal leszünk többen, ötvennel gurulunk lefelé. Átereszek (54.870 és 54.280), kisnyílású híd murvás út (53.130) és patak (52.770) felett, nem biztosított útátjáró murvás úton (52.740), még három áteresz (52.6, 52.240, 52.080), azután balról betonaljas, használaton kívüli, R50 sínrendszerű iparvágány csatlakozik megfutamodásgátlónak kialakított terelőcsonkával (51.650). Fény- és motoros sorompós útátjárót (51.270) elhagyva, viaduktszerű hídon (51.080-51.0) keresztüljutunk a Peremiszka folyócskán. Közúti betonfelüljáró (50.9) nyitja meg Gyeljatyin elágazó állomás faaljas váltókörzetét. Öt átmenővel rendelkezik - az 1. R50 sínrendszerű, faaljas, használaton kívüli, a 2., 4. és 5. R65, faaljas -, valamint a felvételi épülettel szemközti oldalon, a végponti és a kezdőponti váltókörzetbe kötött csonkákkal (R50, faaljas). A 3. az átmenő fővágány az Ivano-Frankivszk - Rahiv vonalhoz képest. Elektromos váltóállítás, fény bejárati és egyéni fény kijárati jelzők láthatók, a 4.-5. átmenőknél törpe kijáratikat telepítettek. Jókora, a mai igényekhez képest egyértelműen túlméretetezett felvételi épület magasodik a kezdőpont felé nézve jobb oldalon. Vízház a kezdőponti váltókörzethez közelebb. Az 1. mellett SK-10 "mélységű" oldalperon, az 1.-2. és a 2.-3. között keskeny, betonszegélyű, murvás középperon említhető. A negyediken két DGKu áll pőrekocsival, az ötödiken ideiglenesen betonaljas vágánymezőket tárolnak. D1-es (motor+mellék a D1-768-ból, motor+mellék a D1-745-ből) várakozik a másodikon, nemrég érkezett Kolomijáról 6443-as számon, mindjárt fordul 6444-nek, kicsit el is verjük a késésünkkel. Mintegy százfős, vegyes, kiegyenlített utascserét bonyolítva, 19:01-kor (+11) mozdulunk meg. A kezdőponti váltókörzet (50.0) és a bejárat (49.450) között kisnyílású híd (49.920; patak és murvás út felett), valamint áteresz (49.650) sorolható fel.

Átereszeken (49.320, 49.050) és fénysorompós útátjárón (48.680) keresztül vezet az út a kezdőponti előjelzőig (48.4), ahol lassújel miatt ötvenről húszig fékezünk. Az egyvágányú, dízelüzemű Gyeljatyin-Kolomija vonal jobbra távozik, a Prut folyót követve. Innen egészen Nadvirna állomásig, vagyis a Bisztrica-Nadvornjanszkaja folyóig nem használ völgyet a vonalunk, egyszerűen leeszalad a Kárpátok keleti lábának erre alkalmas, fokozatosan ereszkedő területe segítségével, ám ehhez Gyeljatyin 450 méteréről előbb vissza kell kapaszkodnia Lojova (Lojevaja) 540 méterére. 47.850-től, jobb ívben fekvő viadukttal abszolváljuk a Ljubizsnya folyócskát és egy alsóbbrendű aszfaltutat. Gyeljatyin északi lakóövezetében járunk. Murvás úton fénysorompós útátjáró (47.520) fejeli meg Ljubizsnya táblás megállóhely (47.450) peronját. Néhány leszálló akad. Két csőáteresz (47.050, 46.430) és két áteresz (46.920, 46.550) a megálló alatt. Mozgó fakanálárusunk újból a színen, bemutatja a másik termékcsoportot, a fafurulyát, csak éppen játszani nem tud rajta - ami a szájában volt, azt nyilván immunrendszer-erősítési felárért adja... 20-30 km/h-val vánszorgunk részint a sebességkorlátozás, részint az emelkedő miatt. 46.1-45.950 között zúzottkővel erősített töltés, áteresznél (45.380) 50 méter hosszban ugyancsak zúzottköves töltéserősítés. Még lassabban, 15-20 km/h-val gurulunk a hegyi terep utolsó kilométerein, miközben magas töltésen széles jobb ívet veszünk. A sebességkorlátozás vége táblától (45.050) nincs érzékelhető változás. Nem biztosított útátjáró murvás úton (44.970), áteresz (44.680), újabb lassú vége (44.650) - azaz ismét egymásba ágyazták a táblákat -, huszonötig fokozzuk a tempót. A továbbiakban: 44.4-44.3 között alacsony bélésfal a bal oldalon, nem biztosított útátjáró földúton (44.290), áteresz (43.150), nem biztosított útátjáró murvás úton (42.810), kisnyílású híd köves (lapos kövekből kirakott) út felett (42.680). Az útnak nehezen nevezhető, két keréknyom különszintű átszelését kisnyílású híddal (42.370) oldották meg, akárcsak egy földútét (41.9) és egy aszfaltútét (41.6).
41.580-41.430 között bélésfal baloldalt, a kezdőponti végénél az A265 főút boltíves, kőből épült közúti hídja alatt bújik át a vasút. Lojova járólap-törmelékekből készült peronját (41.130-41.030) tizenöt felszálló és két leszálló veszi igénybe. A megállóvá egyszerűsített hely baloldalt helyet foglaló, kétszintes felvételi épületének homlokzatán, a névtábla mögött "Dicsőség Ukrajnának" felirat olvasható. Az épület kezdőponti végénél lévő oldalrakodó emlékeztet az elmúlt, szebb időkre. 530 méteres tszf. magasságon kiértünk a hegyek közül, a táj kinyílik. 12,5 méteres síneket alkalmaztak a pályában egy rövidebb szakaszon. 50-60 km/h-val haladunk a lejtőn, sebességszabályozó fékezésekkel, bokrok, fiatal nyírfák baloldalt, jobboldalt több fenyő. Délutánra fokozatosan beborult, és a szép időt a kirándulás végéig már fújhatjuk, a meteorológia semmi bíztatóval nem szolgált.

Átereszeket (38.5, 37.370, 35.050, 34.9), csőátereszt (38.850), kisnyílású hidakat (37.3 - patak felett; 34.670 - földút felett) elhagyva kiérünk a végén már alapvetően lombos erdőből (34.350), település házai látszanak: a Nadvirna (Nadvornaja) kisváros déli részét alkotó Sztrimbát érintjük. Balról, szétrombolt betonfalú üzemtől iparvágány közeledik, alsóbbrendű út fénysorompós útátjárójánál (33.970) mellénk ér - használatban van, de csak tartálykocsik átmeneti tárolására veszik igénybe. Jobbra raktárépületek, ipari TGM4-es ácsorog a szomszédságukban, bal kéz felől még egy ipartelep, aztán fatelep (33.7), tele a szabad ég alá kitett, esőáztatta, eladhatatlan fűrészáruval. Nadvirna végponti váltókörzetéhez (33.550) balról további két, használatban lévő iparvágány csatlakozik (R50, faaljas), valamint zúzottkőrakodó és oldalrakodó vasúti kapcsolata. A fény bejárati, egyéni fény kijárati jelzős, az iparvágánycsatlakozásoknál és a teher-vágánycsoportnál helyszíni-, másutt elektromos váltóállítással rendelkező állomáson 9 átmenőt látunk (az átmenő fővágány a második), valamint egy-egy csonkát a felvételi épület oldalán (kezdőpont felé nézve balra), a végponti és a kezdőponti váltókörzetbe kötve. A felújítás előtt e két csonka alkotta az első átmenőt, középen azonban elbontották. A kezdőponti váltókörzetbe (32.3) kötött csonka betonaljas, KPP5 sínleerősítésű, a végpontiba kötött mellé oldalrakodó és raktár került. A tehervonati indító-fogadó sínpárokon a kőolajfinomító közelségéből adódóan tartálykocsikat találunk, de magasoldalfalúak is akadnak szép számmal, fával rakva - CsME3-as tevékenykedik a közelükben. A jelenlegi első átmenő betonaljas, KPP5 sínleerősítésű - csak ehhez építettek peront: zúzalékburkolatú, betonszegélyű -, és szintén betonaljas, de KB-s a 3. és 4. A szépen felújított felvételi épület kezdőponti oldalánál vízház magasodik. A felvételi épülettel szemközti oldalon zúzottkő depó, a kezdőponti váltókörzethez közelebb rakodóterület, oldalrakodó, fatelep jegyezhető fel. A váltókörzeteknél - a helyszíni állítású kitérők miatt - egy-egy szolgáltati tartózkodót létesítettek. Az elektromos működtetésű kitérők betonaljasak. A kezdőponti váltókörzetbe kötött csonkához a váltókörzetnél balról iparvágány csatlakozik, a vágánykapcsolatok felett közúti betonfelüljáró ível át, és ugyaninnen rövid kihúzó csonka, illetve megfutamodásgátló csonka ágazik tovább.

A másodikra érkezünk 19:41-kor (+13), a vezér baloldalt nyit ajtót, ahol nincs peron, persze jobboldalt sincs. Harmincfős, vegyes utascsere történik. Az elsőn a D1-552 és D1-799 motorkocsikkal fémjelzett konfiguráció áll, egyik melléke a D1-566-ból való. Egy órája, 18:40-kor fordulnia kellett volna Ivano-Frankivszkba 6408-ként, ehelyett mi előrébb húzunk, és hátulról ránk zár. Este nyolc előtt tíz perccel (+17 nekünk és +70 a 6408-asnak) sikerül megmozdulnia a kialakult, impozáns méretű dupla D1-esnek. Az áteresz (31.830) mellett felállított, kezdőponti bejáratnál (31.850) jobbra megpillantjuk a vasút közelében működő kőolajfinomítót. Betonelemes burkolatú út fénysorompós útátjárójáig (30.810) 40 km/h-t érünk el, a kezdőponti előjelzőnél (30.740) vonali fékpróbát tartunk, a továbbiakban a még mindig tapasztalható, enyhe lejtőt segítségül hívva, fokozatosan 60 km/h-ig gyorsulunk. Baloldalt bokros-füves a vidék, jobbra kissé erdősebb. Nadvornajától a pálya - miután a kőolajfinomító értékelhető mennyiségű teherforgalmat generál - hézagnélküli, 800 méteres jellegű. Fénysorompós útátjáró földúton (29.380), bal-jobb ellenív zúzottkővel erősített töltésen (29.1), és jön a Sztrimba folyócska illetve egy út alsópályás gerendahídja (28.280), mögötte nem biztosított útátjáró földúton és áteresz (27.9). Balra Nazaviziv (Nazavizov) település házai csoportosulnak, murvás út nem biztosított átjárója (27.230) közelében. 70 km/h körüli sebességet tartunk. Az Ivano-Frankivszk-i R136 főút most a vasút közelében látható (a továbbiakban elmarad balra, közelítve a Bisztrica-Nadvornjanszkaja folyóhoz), egy róla leágazó aszfaltút fénysorompós útátjáróban (26.830) metszi a vasutat. Középkorú és idősebb hölgyutasok egy csoportja unaloműzőként éneklésbe kezd, ezzel máris szavazásra bocsátható a kérdés: mi a jobb, a fafurulyát összevissza fújkáló fakanálárus, vagy az önjelölt dalárda?

A fény bejárati, egyéni fény kijárati jelzős Tarnovica betonaljas, lassújeles váltókörzete (25.4) előtt 10 km/h-ig fékezünk. Keresztezünk a 606-os Lviv-Rahiv vonattal - ezúttal várnia kellett ránk -, mozdonya régi ismerősünk, a koveli 2M62-1111, csak időközben valahol megfordult, és most az olajosabbik szekciója néz előre. A kocsik előlről hátrafelé: 035 38097, 035 24923, 035 27918, 035 27942, 035 11391, 035 11557, 035 23123, 035 27639, 035 20176. 20:05-kor (+20) érkezünk, tizen szállnak le és öten fel, 20:06-kor (+14) folytatjuk a menetet. A felvételi épületet (24.9) a jobb oldalon találjuk. Az első átmenő faaljas, R50 sínrendszerű, használaton kívüli, a második az átmenő fővágány, a harmadik R65 sínrendszerű, betonaljas, hézagnélküli, KPP5 sínleerősítésű. Keskeny, zúzalékburkolatú középperont húztak az 1.-2. közé. Lassújeles a bejárattól (24.150) száz méterre lévő, betonaljas kezdőponti váltókörzet (24.250) is. Ezúttal csak körülbelül hatvanig gyorsítunk. Az enyhe lejtő még mindig megköveteli a szakaszos sebességszabályozó fékezéseket. Fénysorompós útátjáró (23.420 - a főútról leágazó aszfaltúton) és nem biztosított útátjáró (21.580 - földúton) előzi meg Cuciliv (Cucilov) megállót, ahol huszan várakoznak a jobboldalt épített, aszfaltút fénysorompós útátjárójával (19.320) kettéosztott peronon. Fa esőbeálló egészíti ki az utasforgalmi létesítményeket. A hölgycsapat halkan énekelget, az enyhe lejtőben a 60 km/h igazán nem terheli túl a két, meggyötört D1-est - szóval mindenki elvan. A következő megállóig csak egy nem biztosított útátjáró (17.450 - murvás úton) említhető meg.

Tiszmenicsani egykor állomás volt, baloldalt pusztuló vízház és hozzáépített raktár merül el lassan a növényzetben. Manapság táblás megállóhelyként tengeti napjait, betonszegélyű, zúzalékburkolatú peronnal (15.820-15.720) a bal oldalon. Nincs utascsere, ami nem csoda, hiszen az országút a település közepén halad át, míg a vasút a központjától két kilométerre esik. Átereszek (15.6, 12.980, 12.050), nem biztosított útátjáró alsóbbrendű aszfaltúton (15.030), kisnyílású híd (12.620) sorolható fel Tiszmenicsani után. Már csak 300 méter a tszf. magaságunk, Ivano-Frankivszk központjáig további 50 métert kell ereszkednünk a várost közrefogó, két Bisztrica (Szolotvinszkaja és Nadvornjanszkaja) szinte teljesen sík öntésterületének keleti szélén. 60 km/h-t tartunk. Szétrombolt esőbeálló, baloldalt zúzalék oldalperon (kezdőponti peronvége: 10.5) - így írható le Dacsnyik megállóhely. Hétvégi telkekre utaló nevét nem hazudtolja meg: körülbelül százhuszan tömörödnek a peronon, 80%-ra telítik a D1-esünket, tekintve, hogy a Nadvirnán csatlakoztatott, másik egység utasokat nem szállít. Tegyük hozzá: szerencsétlen telektulajdonosok egy része nyilván az előző vonatot várta, azaz több mint egy órája ácsorognak, nélkülözve bármiféle utastájékoztatást. Áteresz (9.970) és fénysorompós útátjáró (9.120 - murvás úton) választja el Dacsnyikot a 2x1 fényű bejárati-, illetve egyfényű, egyszerűsített kijárati jelzőkkel ellátott, két átmenővágányos Bratkivci (Bratkovci) forgalmi kitérőtől (váltókörzetek: 8.5 és 7.4). Átmenő fővágánya a második, felvételi épülete (8.050) a jobb oldalon található. Indulóban már csak +15 a késésünk, és számottevő utascsere nem lévén, itt hamar végzünk. A kezdőponti váltókörzetet megelőző fény- és motoros sorompós útátjárót (7.740 - aszfaltúton) a kijárati jelzők, valamint a kezdőponti bejárat (7.3) fedezi. A kezdőponti előjelzőn (6.2) túl építették a várost délről kerülő A270 főút betonfelüljáróját (5.750). Druzsba táblás megálló (jobboldalt peron, 5.4) sem népszerű az utasok körében. LPK4 hőnfutásjelző berendezésen (4.0) és murvás út nem biztosított útátjáróján (3.750) túljutva a várost körülvevő mezőség területére érünk. Áteresz melletti, fénysorompós útátjáróban (2.4 - földúton) 60 km/h-ról meglehetősen durván fékezünk, sikerül is meglaposítani a vonatot, épp az utolsó percekben. 1.750-től bal ív indul, áteresszel (1.650), az ív végéből Hriplin végponti váltókörzetébe (1.5) csatlakozunk. Balra váltóállító torony és a tövében szomorkodó, fa budi kompozíciója lop némi színt a leszálló estébe.

Ivano-Frankivszk első átmenőjén +15-tel fékezünk le. Gyorsan szétakasztják a két D1-est, és csak ezután nyit ajtót a vezér. A hosszú nap végén 15 grivnyáért eltaxizunk az elegáns, és főként kényelmes Nadia szállóig. Időzítésünk tökéletes, ugyanis amint elhelyezkedünk, elemi erővel csap le a beígért eső.
A negyedik nap (2008. augusztus 24. vasárnap) hajnalán még mindig zuhog, a hegyi falvakban talán ismét nyugtalankodni kezdtek az emberek, szerencsére azonban a folyók ettől az időjárási fronttól nem látogatnak ki újfent a medrükből.

A hajnali Ivano-Frankivszk - Sztrij helyi vonat nem ígér pattogós kezdést: a 107 kilométeres távolságot négy óra alatt (5:03-9:00) teljesíti. Szerelvényét a Szergejből (kolomijai 2M62 szekcióból), két mellékkocsiból (DPL1-001-2, DPL1-003-4) és vezérlőből (DPL1-003-5) összeállított "szükségmotorvonat" alkotja. A DPL1-ként jelölt, gyárilag nem kettő, hanem három melléket tartalmazó sorozat a 90-es években munka nélkül maradt M62-esek és 2M62-esek, valamint Luganszkban gyártott vezérlőkocsik és mellékek felhasználásával készült. A kocsik az ugyancsak luganszki EPL2t (3 kV=) és EPL9t (25 kV~) villamos motorvonatokhoz készített "hosszú" (25250 mm-es), három feljáróajtós járművek - gyakorlatilag az ER22 vonulat ukrajnai reinkarnációi -, újabb fejlesztésű futóművekkel. A vezérlőt az M62-vel történő együttműködéshez hangolták. Luganszk a DPL1-esen kívül, DPL2 jellel 2TE116 szekciót felhasználó "szükségmotorvonatot" is létrehozott, szintén három mellékkel és vezérlővel. A dízelmozdonyos megoldás mellett a nagy múltú - azonban problémás jelenű - ukrajnai gyártó előrukkolt két "valódi" dízelmotorvonattal (DEL01, DEL02) - ezek villamos erőátvitelűek, négyrészes (motor-mellék-mellék-motor), illetve háromrészes (motor-mellék-motor) kivitelben. Előbbi a prototípusig, utóbbi egyelőre csak három példányig vitte - hiszen a DPL1 (és DPL2) az adott helyzetben jóval olcsóbb megoldás, legalábbis a gyártási költségeket illetően. Az élettartamköltségeket tekintve a kép rosszabb, például az M62 viszonylag magas alapjárati fogyasztással, valamint részteljesítményen, tranziens üzemállapotokon kifejezetten rossz mutatókkal rendelkezik, márpedig elhanyagolt vonalakon három-négy kocsival bandukolni, az pontosan ilyen üzemi helyzeteket vetít előre. Mégsincs más megoldás, mert új járművekre az UZ-nek nincs pénze, az M62-est másra használni vagy eladni esélytelen, a D1-esek helyzete reménytelen, a DR1-esek sem szaporodnak, helyette inkább fogynak, az ukrán állam viszont egyelőre igényt tart az államvasút helyi személyszállítási szolgáltatására.

DPL1-esünk kocsijai hiába pár évesek, lehangolóan mutatnak, a gyártó - és a beszállítók - gazdasági körülményeit hűen kifejezik az olcsó, rossz minőségű részletmegoldások. Tetézi mindezt itt-ott több kilónyi muslinca és szúnyog: az eső elől menekültek be. +2-vel indulunk, a vonat kezdeti utastelítettsége 10% alatti, a Szergej 50 km/h-ig gyorsít, vonali fékpróbát tartunk, a Bisztrica-Szolotvinszkaja rácsos hídját 30-40 km/h-val vesszük. Hajnali ötkor koromsötét van, de a vonal részletesebb megfigyelése később is esélytelen, mert a rossz minőségben gyártott ablaktáblák belsejébe nedvesség hatolt be, és a kilátást teljesen eltakaró pára formájában kicsapódott az üvegre. Ugriniv (Ugrinov) megálló sztriji peronvégénél fénysorompós útátjáró működik. A pálya faaljas, illesztéses, Ugrinivtől 30 km/h-val hasítunk, Pavlivka (Pavlovka) megállót még így is kifuttatásból közelítjük meg. Említésre méltó utascserék nem észlelhetők. A helyszíni állítású kitérőkkel felszerelt Csenzsiv (Cenzsev) állomás néhány leszállót generál. Egyelőre tartjuk a 2 perces késést, az eső rendületlenül zuhog, 40 km/h-t diktál a Szergej - ha volna az utasok között olyan, aki a hatékony energiafelhasználásról írott doktorijához gyűjt anyagokat, valószínűleg már most mentőt kellene hívni hozzá, holott csak az út elején tartunk. Majdan megállóhely végponti peronvégénél fénysorompós útátjáró működik.

A fény bejárati, egyéni fény kijárati jelzős, három átmenővágányos, féllíra jellegű (az átmenő fővágány a harmadik) Bodnariv (Bodnarov) állomáson keresztre várunk. A végponti (Ivano-Frankivszk-i) váltókörzetet aszfaltút metszésében épített, fénysorompós útátjáró vezeti be. A felvételi épület kezdőpont (azaz Sztrij) felé nézve jobbra esik, az 1.-2. és a 2.-3. vágányok között egy-egy betonelemes, keskeny középperon található, valamint a felvételi épülettől végpont felé oldalperon az 1. mellett. Az első a kezdőponti váltókörzethez közelebb oldalrakodót is kapott. Kezd pirkadni, az eső ömlik, a kereszt - D1-es, beteg motorhangokkal, kevés utassal - tíz perccel ver el bennünket. A késés hatására élénkebben, 50-60 km/h-val folytatjuk a menetet a továbbra is illesztéses pályán. Jól érzékelhető a helyi személyek menetrendjébe iktatott, jelentős tartalék. Tehervonat errefelé inkább a Sztrijhez közelebbi szakaszon fordul elő, Kalus város környékének ipari üzemeiből fakadóan, és ott sem fővonali mennyiségben, tehát a tartalékok nem a cargósok által szétzilált kereszteket kompenzálják. Hanem a DPL1-esekkel csak részlegesen feltöltött állomány körülményei között, a már kellőképpen megismert állapotú D1-esekkel is számolni kellett a vonalon. Visztova (Vesztovaja) megállóhelyen hat utassal gyarapszik a létszám. A megállót elhagyva többnyílású, alsópályás, rácsos híd segítségével kelünk át a Lomnica folyón.

Kalus állomás végponti váltókörzeténél városi főközlekedési utat metsz a vasút, fény- és motoros sorompós útátjáróban. Kezdőpont felé nézve balra két betonaljas, KB-s átmenő (3., 4.) ágazik, és közöttük a kezdőponti váltókörzetbe kötött csonka indul az útátjárótól. A jobboldalt emelkedő, felújított felvételi épületen kívül, a betonaljas 1. mellett térköves oldalperon, az 1.-2. között térköves, széles középperon (az elmaradhatatlan, trendi térvilágítótestekkel) szolgálja az utazóközönséget. Tizen szállnak fel. A kezdőponti váltókörzetnél jobbra, az ipartelepekhez vasúti kapcsolat ágazik. Goliny megállóhelyet baloldalt földszintes épülettel és aszfaltozott oldalperonnal látták el. Négyen szállnak le. Brosnyev (Brosniv) megállóhelyen három leendő utas várakozik. 40-50 km/h sebességet tartunk. A Szivka folyócska mellékvizén egynyílású, rácsos, alsópályás hidat fektettek. Rozsnyativ (Rozsnyatov) kilenc átmenővágányos, a betonaljas, KB-s második az átmenő fővágány, az ugyancsak betonaljas, KB-s elsőhöz aszfaltburkolatú oldalperont építettek. Keskeny középperon egészíti ki az oldalperont az 1.-2. között. A kalusi, iparosodott terület nyugati végében fekszik az állomás, azonban nem Rozsnyativ, hanem Brosniv település területén. A névadó Rozsnyativ innen öt kilométerre, délre található. CsME3 tolat, és úgy tűnik, ellátják munkával: a tehervonati indító-fogadó vágányok jócskán telítettek.
Egynyílású, rácsos, alsópályás híd vezet át a Szivka folyócskán. Rakiv (Rakov) megállóhelyen baloldalt zúzalék oldalperont és téglából készült esőbeállót látunk, hárman szállnak fel. A Rakivhoz hasonló utasforgalmi létesítményeket magáénak tudható Nagyijiv (Nagyijev) megállóhelyen tizen, Rahinján hatan várják a vonatot. Az eső rendületlenül zuhog. Többnyire 25 méteres síneket használnak a felépítményben, azonban előfordulnak 12,5 méteres sínű szakaszok.
Az ipari létesítményeket nem nélkülöző Dolina kisváros azonos nevű állomása utascsere-rekordot dönt, negyven leszállóval és tizenöt felszállóval. A négy átmenővágányos szolgálati helyen betonaljasak a sínpárok, KB sínleerősítésekkel, R65 sínrendszerrel, az átmenő fővágány (1.) díszköves oldalperont kapott. A kétszintes felvételi épület oldalán (kezdőpont felé nézve balra) csonkát kötöttek be a kezdőponti váltókörzetbe. Nincs utascsere a jobboldalt zúzalék oldalperonnal, és előregyártott betonelemekből, fémszerkezetből készült esőbeállóval felszerelt Javoriv (Javorov) megállóhelyen. Már csak 30-40 km/h-val vánszorgunk.
Szvicsa megállóhelyen öten szállnak fel. Aszfaltburkolatú oldalperon és téglából épült utastartózkodó a bal oldalon. A Szvicsa folyó kétnyílású, rácsos, alsópályás hídja 20 km/h lassújeles, a mellékvizén - a Luzsankán - átvezető, kétnyílású, rácsos műtárgyon azonban negyvennel haladhatunk.
Bolehiv (Bolehov) állomási vágányai betonaljasak, KB sínleerősítésekkel, az átmenő fővágány a második. Az első mellé aszfaltburkolatú oldalperon, az 1.-2. közé betonelemes, keskeny középperon került. Az első átmenőt oldalrakodóval is kiegészítették a felvételi épülettől végpont felé. Minimális utascsere - egy leszálló és kettő felszálló - végén folytatjuk a menetet. A Szukelj folyót egy műtrágyagyár víztározójával összekötő csatorna rácsos, alsópályás hídja közelében fekszik Liszovicsi megálló, jobboldalt töredezett aszfalt oldalperonnal és nyeregtetős utastartózkodóval. Nincs utascsere.

Morsin állomáson megjelenik a drót: Sztrijtől az itteni ipari üzemek hatékonyabb ellátása, illetve a Lviv-Morsin elővárosi forgalom miatt húzták ki. Ennyi önmagában még nem indokolná a beruházást, a dolinai és kalusi ipari üzemek bevonásával együtt talán-talán elfogadható lett volna, ám egyelőre félbemaradt a lelkesedés. Általánosságban kijelenthető, hogy Nyugat-Ukrajnának nincs szerencséje a másodrendű vasútvonalak villamosításával: vagy eleve, vagy menetközben derül ki, hogy a felsővezeték kiépítésére nincs is szükség. (Az Uzsoki-hágón átvezető vaspálya e téren annyiban élvez különleges helyzetet, hogy részlegesen tehermentesíteni-pótolni képes a fővonalat.) Az állomási felsővezetékrendszer keretállásos a négy átmenővágány felett. Az 1. mellett térköves, előtetős oldalperon, az 1. és 2. (átmenő fővágány) között térköves középperon fekszik. Jelentős méretű, kétszintes, jó állapotú felvételi épület a bal oldalon. Öt utassal nő a létszám.

A kezdőponti váltókörzettől 60 km/h-ig gyorsítunk az eddigiektől nem különböző, illesztéses, közepesen fekszint- és irányhibás pályán. Negyvenig fékezünk, majd nyolcvanra húzzuk fel, a Sztrij folyó hídját megelőzően kifuttatunk és negyvenig fékezünk. Kezdőpont felé nézve balra láthatók a folyóban a régi híd támaszai. Őrzött, többnyílású, alsópályás, rácsos, trapézövű a jelenleg üzemelő műtárgy. A folyó nyugati partjára lépve, délről kerüljük a várost, végül a Lviv-Csop (Csap) fővonal végponti (csapi) váltókörzetéhez csatlakozunk.
Sztrij második átmenőjére érkezünk - az elsőn a Hodoriv (Hodorov) állomásra közlekedő ER2-1124 ázik a szerencsére mindinkább mérséklődő esőben. DPL1-003 szükségmotorvonatunk majd' két és félórás pihenőt tart és úgy indul vissza, 11:22-kor. 9:08-kor útrakel a másik vonat Ivano-Frankivszkból, délután fordul, és ezzel mára ki is merül a személyszállítás kínálati oldala a vonalon.

A DPL1-003 és ER2-1124 együttállásban feltűnő, mennyivel keskenyebb a Szergej az elektricskánál. A mozdony mögötti DPL1 mellékkocsik, miután az ER2-eshez hasonló szerkesztési szelvényt tudhatnak magukénak, szintúgy nem passzolnak a vontatójárműhöz. Ám annál inkább passzolnak a homlokátjárók, hiszen a gép egy 2M62 szekció volt előző életében. Csakhogy ennek a passzolásnak kevés a haszna, ehhez képest a balesetmegelőzés érdekében külön meg kell akadályozni, hogy az utasok véletlenül bejuthassanak a géptérbe. A vezérlő és a mellékek új, bár a késői rigai próbálkozásokból viszonylag kis befektetéssel létrehozható forgóvázakat kaptak - természetesen hasonló a helyzet a konstrukció járműszerkezeti alapjánál, az EPL2t és EPL9t villamos motorvonatoknál. A hosszú és széles, három feljáróajtós kocsik elővárosi kivitelben, 3+3-as elrendezéssel 130 illetve 118 ülőhelyet kínálnak, rendre 44 és 45 tonnás tömeg mellett.
A vezérlő - EPL2t-ről és EPL9t-ről ismert - homlokának tervei felett a dizájner vélhetően nem töltött el álmatlan éjszakákat. Mindenképpen szerényebb befektetéssel valósultak meg az ínséges idők luganszki termékei, ellentétben például a klasszikus, rigai kerekorrúval - amelyet nem is kell emlékeinkből felidéznünk, hiszen mindjárt itt terem, a Szambir (Szambor) állomásról érkező ER2-332 képében.
ER2-1124 időközben útnak indul Hodoriv állomásra, a Sztrij-Ternopil (Ternopol) vonal kisebbik, villamosított szakaszán.
A tehervasút villantásaira szerencsére nem kell soká várni, bár VL11m-100 és VL11m-050 nem hozható közös képre, ellentétes haladási irányukból eredően.
A "majdnem utolsó" ER2t, a 7146-os (Dnyiszter) jelenik meg Csop felől. VL11m-050 egyelőre nem folytatja útját, leakad és a kezdőponti váltókörzet közelében kialakított telephelyen (TCs-3) pihen meg egy időre, CsME3-asok, egy CsME2, és a hatrészes ER2-335 társaságában. (A fűtőház állományában tolatómozdonyok és villamos motorvonatok szerepelnek.)
A Batyjovo-Lviv (Bátyú, Batyevo, Lvov, Lemberg) között emelt komfortfokozatúként közlekedő, az eredetihez képest már korszerűsített homlokú és vezérállású EPL2t-031 figyelemreméltó utascserét produkál.
VL10-1489-essel az élén befut az elsőre a 7-es számú "Dukla", egykori nemzetközi (Szlovákia-Ukrajna) vonat, amely ma már csak Kijiv-Csop (Kijev-Csap) viszonylatú, bár közvetlen nemzetközi kocsit (Kijivből illetve Lvivből Bécsbe) továbbra is felvonultat. Huszan szállnak fel az aránylag telített "Duklára". A kocsik összeállítása előlről hátrafelé: 033 100653, 033 21700, 033 24357, 032 24415, 033 24464, 033 25727, 032 17221, 032 05762, 033 10166, 032 10000, 032 15712, 032 15704, 032 15415, 032 02918, 032 02694 (végében a két RIC jelű).

11:21-kor, +6-tal indulunk. A Tizes kellemes tempóban falja a kilométereket a mind meredekebb emelkedőn. Tizenöt kocsi a mai szabályok szerint is bőven belefér a Lavocsne-Volovec (Volóc) szakasz előfogat nélkül teljesíthető terhelési normájába, így voltaképp potyára álljuk végig a tíz percünket a hágó keleti, és a nyolcat a nyugati oldalán. Lavocsnétól felfelé a szelvényszámozás szerinti balt nemrég felújították, jelenleg Skl-12 sínleerősítésű, persze faaljakon a kissugarú ívek miatt. Beszkid állomáson, ahol a második átmenő ugyancsak Skl-12-es lett, menetrenden kívül megállunk négy perc erejéig (13:10-13:14), de nem várunk keresztet az egyvágányú hágóalagút felől. A Guklivij (Zúgó) megálló utáni bal ív végétől a jobb betonaljas, KPP5 leerősítésű, még vendégsínes - kezdik tehát feladni a "hegyi szakaszon csak faaljas-illesztéses lehet" elvet. Bár az elv teljes feladását magának az igen keményen emelkedő ívnek (valamint a többi, különböző mértékű nyombővítést igénylő, és igen változatos erőhatásokat elszenvedő ívkombinációnak) a betonaljasítása jelentené, ez még csak kóstolgatás. A Volovec (Volóc) kezdőponti váltókörzete feletti útátjárótól kezdőpont felé eső ellenívben felépítményt cseréltek, itt azonban faaljakat fektettek. Az útátjárótól faaljas, GEO-s (D2) a pálya, a váltókörzetbe betonaljas kitérők kerültek. Mukacsevón (Munkács) - szokás szerint - az utasok zöme leszáll. Csopig (Csap) a hatperces késést kettő perccel túlteljesítve tünteti el mozdonyunk.

Záhony felé kb. negyven átlépős utas száll fel a szokásos, lepusztult Bhv kocsiba. Az elhúzódó útlevél- és vámvizsgálat miatt +11-gyel indulunk. A Záhonyból pontosan, 17:12-kor (közép-európai idő) startoló, 6223-as személyvonat ülőhelyein kezdetben csak az átlépős utasok osztoznak, majd megállónként és állomásonként öttel-nyolccal gyarapszik a létszám. Kisvárdán tíz le- és tizenöt felszálló számolható, Nyíregyházán - ahonnan az IC 653 "Tulipán"-nal folytatjuk az utazást - szinte teljes utascsere történik. Körülbelül százötvenen várakoznak a V43 2160-asból, három másodosztályú és egy elsőosztályú kocsiból álló IC-re - itt ugyancsak közel teljes utascsere történik, a 21-es számú kocsi 100%-on közlekedik tovább. 22 perces késéssel (22:04) végzünk Budapest-Nyugatiban.

Vissza az első rész eseményeire

Vissza az utazás főlapjára