A hatodik nap (2010.
június 10., csütörtök) újfent derült, tiszta, bár
az eddigieknél hűvösebb: 30 fok alatti hőmérséklet
várható napközben. Fél nyolckor nem kell tülekedni a
reggelizőhelyen, mert a kelet-ázsiai polgárok még
csak most törölgetik az álmot a szemükből a
szobájukban, nekem pedig jól jönnek az ajándék
percek, hisz' el kell érnem az Aranyszarv-öböl
túlpartjáról, a Csurkin-foki állomásról, Misz
Csurkinról induló elektricskát. |
|
Éjjel a haditengerészek részlegéből
távozott az Irtis nevű, kissé rozsdás, fehér színű
hajó, viszont a harci egységek frissültek az 548-as
oldalszámú Admiral Pantyelejevvel. Az Interneten
megtudhatjuk róla, hogy részt vett a szomáliai
kalózok elleni akciókban, egy kalózhajót
elsüllyesztett. A típus fegyverzete címszavakban
felsorolva is fél oldalnyit tesz ki (ágyúk, rakéták,
torpedók), ígyhát nem feltételezhetjük, hogy a
szomáliai megélhetésieknek esélyük lett volna
sikeres ellentevékenységet kifejteni. A
tengeralattjáróvadász most békésen pihen a parti
őrség 356-os oldalszámú, Uragan nevű, beindított
motorú járműve mellett. A 36-os mólótól Szlavjanka
felé indul a Kometa-29 szárnyashajó, illetve a kék,
ferde kompok egyike, a Primorec.
Hamarosan feltűnik a személyszállító komp, vagyis
Jakov Butakov - 8:15-kor fordul a túlsó partra.
Engedélyezett utasterhelése 176 fő, érkezőben
nagyjából tele van, az utasok munkába igyekezvén,
városi közlekedési eszközként használják.
Kikötési módszere igen egyszerű: a jármű
megközelíti a mólót és alacsony csavarfordulattal, a
hajóorrnál és az oldalnál feltámaszkodik rá,
miközben lezajlik az utascsere. |
|
Mellettünk a Zaliv Vosztok autós komp
gyűjt utast és járművet a Russzkij-szigetre. (A
hajóval és a szigettel egyaránt közelebbi
ismeretséget kötünk hamarosan.) A 12 rubeles jegyet
mindössze tizen váltjuk meg, a Csurkin-fok
lakóövezetéből mindenki a belvárosba igyekszik
reggel, az ellenirányú forgalom minimális. Elindulunk.
A hajózás negatív hatásait mindjárt láthatjuk,
elég csak lepillantani a vízre: az örvények éppen
ide, a 36-os móló mellé gyűjtik az összes mocskot.
Messzebbre tekintve persze üdítőbb a kép, akár a
Skot-félsziget felőli, Z-alakú partszakaszt, akár a
halkikötőt vizslatjuk. |
|
Az épülő közúti összeköttetés
csurkin-foki hídfőjénél (a Pervomajszkij
hajójavító üzem mellett) a Pallada nevű vitorlás
tűnik ki a motoros vízijárművek közül. A
halkikötőnél az Argut horgonyozták le, a nemzetközi
nyilvántartás szerint jelenleg nem aktív, talán
raktárként használja a tulajdonosa. |
|
Még egy gyors pillantás a kereskedelmi
kikötőre, az öböl belvárosi partjára, és már is
is érkeztünk. Körülbelül százan várakoznak a déli
parton, a csúcs tehát az előző járattal tetőzött,
maradtak a későnkelők. |
|
A mólótól acélszerkezetű,
deszkaburkolatú gyalogosfelüljáró vezet a halkikötő
vasúti kapcsolata felett. Egyik ága, további
lépcsősorokkal, feljut egészen a magas part tetejére,
az ottani lakóövezethez. Alattam TEM2-esek dolgoznak -
két classic (1596-os és 1598-as) csatolva, és külön
az 1978 utáni küllemű TEM2u-8728 -, balra tekintve
pedig az új híd építkezésének pillanatképeit
rögzíthetjük. A móló Poltavszkaja utcáról nyíló,
közúti kapcsolata kézi útsorompós átjáróban
metszi a halkikötő sínpárjait és a szomszédos
Diomid-öblöt feltáró vontatóvágányt. A
"lazacterminál" felől egybecsatlakoznak a
sínpárok (elég sok hűtőkocsit látunk mindenfelé),
majd keleti irányban szétbontakozik Misz
Csurkin (Csurkin-fok) állomás lírája. A
csurkin-foki vonal villamosított, az állomást
beleértve, a terminálokat azonban dízelvontatással
szolgálják ki, ennek megfelelően a végponti
(terminálok felőli, nyugati) váltókörzetnél fogy el
a drót. A keretállásos felsővezetékrendszer alatt
hat faaljas átmenőt, valamint a víz felőli (északi)
oldalon kettő, az ellentétes oldalon egy csonkát
számolhatuk. A csonkákat a kezdőponti (keleti)
váltókörzetbe kötötték. A kitérők faaljasak,
helyszíni állításúak, egy részük R50
sínrendszerű, forgócsapos. Kijárati jelzőket nem
állítottak. Öt átmenőt túlnyomórészt hűtőkből
és konténerszállítókból összeállított
kocsicsoportok foglalnak. A magas part aljában
létesített, szilikáttégla falú, kétszintes forgalmi
épület közelében az 1. mellett SK-szintű, beton
járólap burkolatú, szolgálati peron húzódik. Az
épülettől nagy jóindulattal aszfaltburkolatúnak
nevezhető gyalogút vezet tovább, az állomás közepe
táján végetérő, faaljas csonka bakjáig. A csonka
elővárosi villamos motorvonatok
végállomásoztatására szolgál, az utasforgalmi
létesítmények között aszfaltburkolatú, fém
határolókorlátos, 8 kocsira méretezett, magas
oldalperon és lapostetős, egyszintes, hullámlemezből
rótt felvételi épület említhető. A panelházakkal
beépített magas partról lépcsősor és aszfaltozott
gyalogút vezet ki a peronra. A bakhoz közelebb
betontömböket, törmeléket dobáltak le a házakat
övező Kalinyin útról a domboldal fái közé -
valószínűleg a nagyonélhető-nagyoneurópai fíling
ellenpontjaként, a csakazértse-nagyonélhető
társaság előadásában, az út nemrég elvégzett
újraaszfaltozásakor és szélesítésekor. (A közeli
Pricsaljnaja (móló) nevű buszmegállónál benzinkút
működik. Aktuális áraik: a 95-ös benzin literje 26
rubel, a 92-es 25 rubel, a dízel 22 rubel.)
A bádogbarakk pénztárában megveszem a Csajka
megállóig szóló, teljesárú jegyemet, 22 rubelért.
9:25-kor, pontosan érkezik az elektricska, amely
9:55-kor, 6309-es számon fordul Kipariszovóra. 25
km/h-val halad a váltókörzeten, fékez, csigatempóban
húz fel a bakig, hogy kitehesse harminc utasát.
Szerelvénye a már többször látott, nyolcrészes
ED9t-0021 (ED9t-0018-ból hozzálegózva), utastere az
ED2t/ED9t konstrukciót jellemző, átmeneti jellegű,
fém ablakkeretekkel, félkemény, műbőrborítású
ülésekkel és a klasszikus rigai vastag üvegbúrás,
izzót rejtő lámpatestekkel. Indulásig 10%
telítettséget sikerül elérni. A kísérőszemélyzet
ezúttal kétfős, ellentétben az eddig tapasztalt,
akár három-öt dolgozót is elérő csapatokkal.
(Rendben van, hogy az elővárosi társaság igyekszik
megakadályozni a bliccelést, de vajon mibe kerül ennyi
jegyvizsgáló alkalmazása? Persze, ha az önkormányzat
annak rendje-módja szerint fizeti a ráeső részt az
üzemeltetésből, hát lelkük rajta.) A vezér
akvitizálja a gépihangú utastájékoztató rendszert
és ráérősen elindulunk, a váltókörzetet 25
km/h-val vesszük. Balra sajátcélú, a déli
öbölpartra telepített, kisebb terminálokhoz tartozó
vágány ágazik. A vonal egyvágányú, illesztéses,
faaljas, féligszétválasztott sínszeges
leerősítéssel, a felsővezetékrendszer egyedi,
pörgetett vasbeton tartóoszlopos (a
"színkód" fekete, egy fehér csíkkal), a
tartószerkezetek ITR/ITSz jellegűek. A kezdőponti
váltókörzet végétől 200 méterre fénysorompós
útátjáróban metszünk egy, a mólókhoz tartó
aszfaltutat - innen 40 km/h-ig gyorsítunk, majd vonali
fékpróbát tartunk és ismét 40 km/h-t érünk el.
Baloldalt raktárak, jobbra betonkerítés. A legális
és kevésbé legális, nem biztosított
gyalogosátjárók előtt a vezér nem takarékoskodik a
légsíppal, sőt, a kerítések közé zárt, rövid
íveket leíró, rosszul belátható pályán itt-ott a
sebességet is csökkenti. Maljcevszkaja
magas, aszfaltburkolatú, fém határolókorlátos
peronja a jobb oldalra került, nem biztosított
gyalogosátjáró található a végponti végénél,
gyalogút lépcsőlejáróval a magas part felől, és
beton gyalogosfelüljáró a kezdőponti peronvégnél.
Misz Csurkinéhoz hasonló bádogépítmény ad helyet a
pénztárnak. Hatvan új utas helyezkedik el az
üléseken. A kezdőponti peronvég mögött 50 méterrel
fény fedezőjelzőt állítottak Vtoraja Recska
(kezdőpont) felé, 200 méterrel utána fénysorompós
átjáróban metsszük a mólók aszfaltozott
szervízútját. Ismét negyvenre gyorsítunk. Kiérünk
az Aranyszarv-öböl csúcsához, jobbról, hozzánk
képest valamivel magasabb szintről használatban
lévő, villamosított, faaljas sínpár - az
Ulissz-öböl termináljainak kapcsolata - közeledik és
nyíltvonalon csatlakozik, rövid bal ívet követően
jobbra villamosított, faaljas vágány ágazik a város
keleti ipartelepeihez, és ugyanitt balra ível az
Aranyszarv-öböl északi parti vontatóvágánya (amely
Vlagyivosztok állomás kezdőponti váltókörzeténél
lyukad ki). Egynyílású, alsópályás, rácsos,
trapézövű hídon átszeljük a Szportyivnaja utcát a
Lugovaja tér keleti sarkánál - az utca oldalában fut
az egyetlen, üzemben maradt villamospálya -, ezután
jobbról közeledik a keleti ipartelepi kapcsolat
északi, faaljas deltaága a csak tehervonati feladatokat
ellátó Gajdamak állomástól, fény- és motoros
sorompós útátjáróban találkozik a Lugovaja térhez
kijutó Szpiridonov utcával és Lugovaja
megállóhelynél mellénk ér. Baloldalt magas,
aszfaltburkolatú, fém határolókorlátos, a
peronközépnél beton gyalogosfelüljáróval
kiegészített oldalperon található. Kétszázan
szállnak fel.
A kezdőponti peronvég mögött csatlakozik a deltaág -
a fedezőjelzőket külön keretállásra helyezték -,
bal ívet veszünk és máris előttünk az 1380 méter
hosszú, egyenes vonalvezetésű, egyvágányú,
terméskő falazatú, őrzött alagút, amely a Lugovaja
környékét köti össze a Pervaja Recska völgyének
déli oldalával. (Már az orosz-japán háborúkor
tervbe vették a megépítését, de ténylegesen csak
1915-ben álltak neki, 1916-ban viszont félbehagyták,
az I. Világháború ugyanis felemésztette az ide szánt
pénzeket. Harmadik nekifutásra, 1934-1935 között
fejezték be a munkákat és adták át a műtárgyat a
forgalomnak. A végponti, vasbeton kapuzaton
"1935" felirat látható, a kezdőpontin a mai
napig megfigyelhető a "Sztálin elvtársról
elnevezett alagút" felirat, pontosabban a
sárgaréz betűk nyoma, hiába távolították el azokat
évtizedekkel ezelőtt, nem sokkal a nagy vezér
halála után.) Jobboldalt 600 milliméteres kisvasút
vágánya halad, szín is tartozik hozzá a kapuzat
mellett - a sínpár valószínűleg az alagúttal
párhuzamos vízelvezető járat kiszolgálását
segíti. 25 km/h-val gurulunk a lassújeles műtárgy
belsejében. A kezdőponti kapuzat mögött jobb ívet
veszünk és miközben kikeveredünk az
előbevágásból, nyíltvonalon balra ágazik egy
összekötővágány, amelynek a másik vége Pervaja
Recska állomás kezdőponti váltókörzetéhez
kapcsolódik, a telephely déli oldalában. Az
összekötő néhányszáz méteren át a közelünkben
marad, majd balra távolodik. A kitérő után
következik Tretyja Rabocsaja
megállóhely, elbontott oldalperonnal és eltávolított
csonkával a jobb oldalon, a végponti peronvéghez
(helyéhez) közelebb acélszerkezetű
gyalogosfelüljáróval. (SzAVPE kisasszony
bemondja a Tretyja Rabocsaját, de a vezér mindjárt
hozzáteszi, hogy nem állunk meg.) Huszonötről
negyvenre gyorsítunk a változatlanul faaljas,
illesztéses vágányon. Lugovaján felszállt árus
próbálkozik kínai zoknikkal és pólókkal, egyelőre
a siker legkisebb jele nélkül. Jobb ívvel követjük a
Zsigur utcát, azután balt kezdünk, két iparvágányt
(a Pervaja Recska völgyében keletre tartó ipartelepi
kapcsolatokat) és a Vojennoje Sossze-t keresztezzük
felsőpályás hídon, az ív vége felé jobbról a
lenti iparvágányokhoz tartozó, elbontott, fákkal
benőtt deltaág nyomvonala közeledik. (Felsőpályás,
ágyazatátvezetéses betonhídon szelte át a Vojennoje
Sossze-t.) Folytatjuk a bal ívet és hatvanig
gyorsítunk a jobb kéz felől magasodó, sziklás domb
aljában. Baloldalt, a folyócska túlsó partján,
raktárak mögött a személykocsitároló csoport és a
telephely területe húzódik. Megérkezünk a főág
mellé, hatvanas tempót tartva poroszkálunk Morgorodok
megállóig, ahol százhúsz utast veszünk fel. Vtoraja
Recskán százzal emelkedik a létszám. |
|
Csajka megállóhelyen néhány
felszálló kíváncsi az elektricskára, leszállóból
azonban vagy száz akad, köztük én is. Célom a
megállótól végpont felé eső szakasz (9275.0
környezetében) kipróbálása fotóhely
szempontjából. Elindulok a pálya mentén. Az egyik
keretállás másodlagosan madárfészektartóként
szolgál, a madárcsalád egész nap figyelheti a vasúti
forgalmat - már ha kíváncsiak ilyesmire. |
|
A szélvihar-álló kivitelű
hosszláncfüggesztés jól tanulmányozható a parti
oldal dombvonulatáról. A tartószerkezetek az NR/NSz
és az I(T)R/I(T)Sz típus kombinációi, üveg
szigetelőelemekkel a tartósodrony függesztésénél
és porcelán szigetelőkkel a többi ponton. |
|
A felhozatalra nem lehet panasz: a
hatrészes ED9m-0240 érkezik Partyizanszkból,
TEM2um-078 gurul daruval, a vlagyivosztoki kikötők
valamelyikétől 2ESz5k-074 kel útra vegyes
összeállítású elegyével... |
|
Usszurijszk irányából 3ESz5k-049
nyomul önürítősökkel és magasoldalfalúakkal... |
|
...és a vasúti bemutató kellős
közepén légibemutató is adódik: először magányos
MiG-31 húz át az Amúri-öböl felett, kisvártatva
pedig Szu-27 gépek laza köteléke indul hasonló útra.
(A megoldást a helyi tévéadó esti hírműsora adja.
Nyár elején feszültebbé vált a helyzet a két Korea
között, a szokásos északi fenyegetőzésekkel,
minekutána az Egyesült Államok hadgyakorlatot
tervezett a Csendes-óceán eme térségébe, és a
kínai, majd az orosz haderők hasonló lépést tettek.
Összekötve az északiakat lecsendesítő
demonstrációt a hasznosabb jellegű tevékenységgel, a
tengeri hadgyakorlatot a légierő és a szárazföldi
egységek összehangolt gyakorló-akciói fűszerezik. Az
illetékes katonai vezető a tévéműsorban megígérte,
hogy a műveletek komolyabb zajjal nem járnak - a
hangosabb műsorszámokat lakatlan vidéken rendezik -,
és néhány napig tartanak csupán, a kertben fejlődő
salátára tehát biztosan nem lesznek káros hatással.) |
|
A levegőből térjünk vissza a földre,
mert egy kis hadgyakorlat-előkészítéstől a vasút
persze nem áll meg. VL80t-1981 tűnik fel átállítós
jellegű szolgálatot teljesítve, nem több mint harminc
üres kocsival - hiába, no, öreg mozdony nem erőlteti
meg magát -, azután a nyolcrészes ED9t-0022 kerül az
objektív elé. Nahodka- (Tyihookeanszkaja-)
Vlagyivosztok szárazföldi kompjáratként az emelt
komfortfokozatú, Primorocska (Tengermellékecske)
egyéni nevű ED9mk-0107 követi az elővárosit. Szóval
a szolgáltató már eljutott odáig, hogy a vonatból
valamiféle mesefigurát kreált, Sznyegurocska (Télapó
segítőtársa, Hópehlyhecske) után szabadon. Aztán
majd Primorocska szaloncukor helyett hirtelen
felindulásból füstölt lazacot kezd osztogatni az
egybegyűlteknek... |
|
Megnézem közelebbről a strandot, ahova
az önkormányzat - eltolva magától a vízminőség, a
talpakat felsértő kagylóhéjak vagy bármi más
jellegű probléma felelősségét - jó előre
kihelyezte a "fürödni tilos" táblákat.
Végigsétálok a parton, el-elugrom a felélénkült
szél által korbácsolt hullámok elől. A strand
végében, a homokon leállított autók között két
fiatal hölgy napozik meztelenül, és mikor ellépkedek
a közelükben, egyikük igazít testtartásán, hogy
még véletlenül se lehessen kihagyni a portfólió
megfigyelését. Most nem kívánok utánajárni, hogy
exhibicionizmus vagy a hirtelen támadt üzletkötés
reménye motiválta-e, ezért továbbsétálok, elhaladok
a strandbejárat előtt (léghőmérséklet és
vízhőfok gondosan kiírva egy táblára - ez most
rendre 28 illetve 14 Celsius fok, a fürdést tehát nem
annyira a tábla, mint inkább a környezeti
körülmények gátolják), azzal visszatérek a pálya
mellé. Hamarosan a PCs-13 pályás részleg MPT4-1206
darus munkagépe gurul Vlagyivosztok irányában. |
|
Csajka kezdőponti peronvégeinél fény-
és motoros sorompós, őrzött útátjáró található
behajtásgátlóval - amíg jön a vonatom, jut idő
fotózni a behajtásgátló lecsukott illetve felnyitott
sorompóhoz tartozó helyzetét. Az útburkolat a
szelvényszámozás szerinti jobbon (faaljas) részben
gumi-, részben betonelemes, az ARSz-4-eses bal
vágányé gumiburkolatú. Az úttal párhuzamosan
gyalogosátjáró épült, betonelemes burkolattal, ezt
külön sorompó nem biztosítja, persze a fénysorompót
látja a gyalogos. A megállóban és attól végpont
felé esően a bemutatott, kombinált jellegű
tartószerkezetek hordozzák a kettős Y tartós
hosszláncokat, üveg és műanyag szigetelőelemek
közbeiktatásával. A megállóhelytől kezdőpont felé
egy szakaszon egyedi tartóoszlopokat alkalmaztak, a
tartószerkezetek azonban változatlanul kombinált
NR/NSz + IR/ISz, "viharálló" jellegűek. A
felsővezetékrendszert nemrég újították fel. Reggeli
6309-es vonatom párja a 6310-es, amely azonban
Kiparivszovóról nem Misz Csurkinra fordul vissza, hanem
Vlagyivosztokba. 13:29-es továbbindulási időpontja
összhangban van az időbeosztásommal. Szerelvénye
természetesen ugyanaz maradt. Negyvenen szállunk fel
Csajkán. |
|
Az egyharmad házas telítettség
Vlagyivosztokig, elsősorban a Pervaja Recska-i
leszállókkal, 10%-ra fogyatkozik. Rendhagyó módon a
leghosszabb, középső középperonhoz érkezünk. A
tegnapi rablóbandát úgy tűnik, még nem tették
ártalmatlanná a hatóságok, mert a megerősített
rendőri jelenléten nem változtattak a városban. |
|
Az 1965-től közlekedő trolik
hálózatának maradékát felfedezendő, elruccanok
Vtoraja Recska környékére, a Zarja kerületbe. A
nagyállomástól a 60-as busz visz a Bagrationról
elnevezett térig - ez a művelet közel egy órát tart,
mivel villamoskinyírás ide vagy oda, az Okeanszkij
proszpekten reménytelen dugó van. A trolik ZiU-682,
-683 és -9 típusúak, változatos festésvariációkban
és a tökéletestől messze lévő állapotban. A
hadsereg vörös csillagját pingálták fel egy
"győzelem" feliratú példányra, de
rózsaszínű társa sem akármi. A követési idők nem
túl versenyképesek a buszokkal szemben, az ár viszont
igen, mindössze 7 rubel, ezért elég sokan használják
a trolikat, mármint ott, ahol még járnak. A vezetőnek
kell fizetni, és a buszokkal ellentétben az utas jegyet
is kap. A felsővezeték többnyire hosszlánc jellegű,
ezzel együtt rendkívül laza, láthatóan elhanyagolt.
Kirándulásom idején a 4a (Pokrovszkij park - Varjag
gyár), 5 (Buszállomás - Varjag gyár), 6 (Pokrovszkij
Park - Okeanszkaja) és 11 (Buszállomás - Klinikai
kórház) jelzésű járatok közlekedtek (2011-ben már
csak az 5-ös és a 11-es aktív.)
Az 5-ös trolit veszem igénybe a buszállomásig, onnan
a 33a busszal (járműve Hyundai) fel a
Dnyeprovszkajáig, városnézés jelleggel, majd vissza a
"Vlagyivosztok 100 éves" sugárút Pervaja
Recska-i felüljárójáig. Csúcsidőszakban szinte az
egész városban dugók alakulnak, a közúthálózat
láthatóan túlterhelt, és csak az épülő
elkerülőutakban bízhatnak a városlakók, hiszen
metróhálózat megteremtésére vagy a belváros teljes
átszabására vajmi kevés az esély. |
|
Délutáni napállással kelet (a
csúcsforduló) felé nézve "jó" a hosszú
felüljáró. A kifelé vezető oldalon komoly torlódás
alakul, bár ezúttal nem a forgalom, hanem közúti
baleset hatására: egy busz hátulról
személygépkocsiba szaladt. Miután a rendőrök
befejezték a vizsgálatot (személyi sérülés
szerencsére nem történt), normalizálódik a helyzet.
Odalenn két elektricska gurul: Misz Csurkinról az
ED9t-0022, Vlagyivosztok felé pedig ER9mk-576. Szintén
a csurkin-foki vasúton tűnik fel az átállítós
flotta üvdöskéje, VL80t-1981, mögötte pedig üres
konténerszállító kocsik kígyóznak. Csak húzza,
húzza kifelé a kocsikat a hegy mögül, rég eltűnt a
Junoszty-tónál, de egyre újabbak és újabbak
bukkannak ki és az úristennek sem akarnak elfogyni.
A szállodába visszatérőben, Vlagyivosztok állomásig
a 60-as buszt választom. (A gumikerekes járműveket
üzemeltető magántársaságok neve és elérhetőségei
az utastérben elhelyezett ismertetőkön szerepelnek,
hasonlóan más orosz városok buszaihoz. Ami feltűnő,
az a marketing: a cégek logo és reklámszövegek
kiplakátozásával próbálják közismertté tenni
magukat.) Az Okeanszkij proszpekten egykilométeres dugó
alakul. A proszpekt Osztrjakova kereszteződésében
félkorong alakú, virágokkal frissen beültetett
szigeteket képeztek, középen a villamossínek voltak,
és a múlt idő érvényre lépése miatt a két
félmacisajtból igazán építhettek volna egy nagyobb,
egészet. Majd talán megteszik. A körforgalomban se
előre, se hátra, köszönhetően az újorosz
polgárok kiváló képviselőjének, aki az út
közepén parkolt le terepjárójával és bement
vásárolni a közeli ékszerboltba - nyilván az
asszonyka most jelentette be igényét negyed kiló
aranyra -, ezzel pedig elállta a teljes
keresztmetszetet. Kamionos próbál átevickélni a
villamossínek helyén, aztán megunja és járművével
keresztülgázol a virágágyásokon. Sikerül
átcsúsznia, persze a virágoknak és a gondosan locsolt
termőföldnek annyi. Sebaj, az áru biztosan célbaér. |
|
2010. július 11-én, pénteken, a
kirándulás hetedik napján még mindig
tart a napsütés, leszámítva az óceán felől
fenyegető, ködszerű valamit, ami egyelőre távol
marad a várostól. Délelőtt kinézek a
Russzkij-szigetre, délutánra a villamoshálózat
maradékának felfedezése marad, és helyi idő szerint
este negyed tizenegy után majd a 7N jelzésű,
Vlagyivosztok-Novoszibirszk viszonylatú távolsági
vonat elvisz ebből az igazán érdekes városból.
Reggel a 36-os móló felé menetben, a vasútállomási
gyalogosfelüljáróról látom, amint
posta-poggyászvonat élén jelenik meg a vörös
színtervű EP1-297. Hasonlóan az usszurijszki
kiruccanáskor megfigyelt EP1-298-ashoz, ennek a gépnek
is LED-esek az oldalsó fényszórói, átalakított
lámpatest-burkolatokkal. Előrebocsátva, korántsem
utoljára találkozunk a 297-essel.
A haditengerészek boxában Pantyelejev admirális mellé
éjjel felsorakozott az 564-es oldalszámú Admiral
Tribuc és visszatért a rozsdás-fehér Irtis. A
Russzkij-szigetre (Kanal és Podnozsje mólókhoz)
10:40-kor indul a Zaliv Vosztok nevű komp. A jármű
kisebb a szlavjankai "ferde" járgányoknál,
de aprónak ne gondoljuk: platós Kamaz,
betongyűrűszállító, csőrös kamion, négy-öt
további teherautó és pár személyautó nehézségek
nélkül talált helyet magának a fedélzetén.
Személyszállítási kapacitása télen 195, nyáron 300
fő (télen csak a zárt részen, középen kétoldalt
helyezhetők el utasok). A szigetről jövet, az autókon
kívül vagy kétszáz utas özönlik le, visszafelé
csak nyolcvanan utazunk. Podnozsjéig ötven perc az út. |
|
A távolban nagyobb hajók várakoznak,
és a ködös-felhős rétegen át hirtelen megpillantjuk
a szigetet a kontinenssel összekötő, épülő hidat, a
Keleti-Boszporusz szélén. Amint elkészült, a Zaliv
Vosztoknak és személyzetének bizony másutt kell majd
munkát keresnie. Kiváló példa arra, amikor a közút
már nemcsak a vasút pozícióit veszélyezteti, hanem
le-lecsippent a hajózás tortájából. Persze a teljes
víziközlekedéshez képest észrevehetetlenül pici az
a csipkedés... |
|
A körülbelül 100 négyzetkilométeres
területű Russzkij-sziget (azaz Orosz-sziget)
Vlagyivosztok felé néző harmadán
északnyugat-délkeleti irányban nyomul be a
Novik-öböl, hasonlóan az Aranyszarv-öbölhöz, de
annál jóval hosszabban és szabálytalanabb
partvonallal. Hogy Vlagyivosztokból kényelmesebben ide
lehessen jutni, a sziget öböltől északra eső
nyúlványát, a Szapjornij-félszigetet a legalacsonyabb
pontján átvágták és csatornát képeztek benne. Ezt
hívják egyszerűen Kanalnak, Csatornának - a Zaliv
Vosztok kényelmesen átfér rajta -, a félsziget
hosszabbik oldala felőli partján néhány épület
található, illetve félgömb tetejű, fedett
építmények. Az épületcsoportot Kanal
településként jegyzik, és a kontinenssel egy
betonozott móló segítségével tartja a kapcsolatot.
Nem messze tőle található az ugyancsak
komp-összeköttetéssel bíró Poszpelovo
kistelepülés. Kikötünk Kanal mólójánál, néhány
főre kiterjedő utascsere történik, a
betongyűrűszállítótól is megválunk, kapunk
helyette egy konténerszállítót. Kanaltól az öböl
túloldaláig, Podnozsje (Hegyláb) kistelepülésig tíz
perc még az út, keresztül a Novik-öblön.
Megközelítjük a sziget nagyobbik, szabálytalan
partvonalú földdarabját. Három kiemelkedés, a
közelebbi Russzkaja (avagy Orosz-hegy, 291 méter
magas), és a távolabbi Glavnaja (279 m), Centraljnaja
(251 m) páros erdővel borított csúcsai alól számos
kisebb vízfolyás ered és fut le az óceánba - a
legnagyobbat persze Russzkajának (Orosz-pataknak)
hívják, ígyhát összességében a hely annyira orosz,
hogy oroszabb nem is lehetne. Podnozsje betonozott,
hosszú mólójánál százfőnyi utas és néhány
személygépkocsi várja a hajót. A konténerszállító
kamion továbbutazik Vlagyivosztokba. A komp percek
múlva elindul a Csatorna, azután a város felé, a
partot ért utasok zöme pedig a móló mellett, a parti
úton várakozó két buszhoz siet. A Hyundai típusú
buszok a vlagyivosztoki számozási rendszerbe
illeszkednek, azaz ugyanolyan városi közlekedési
eszköznek tekinthetők, mint társaik a "nagy
földön". A sziget útjain nincs szilárd burkolat
- itt-ott látszik némi aszfalt az egyiken, de az rég
volt és tán igaz sem volt -, a minőségük viszont
kielégítő, bár mindkét jármű hatalmas porfelhőt
ver fel, ahogy nekiindulnak jobbra Sigin, Russzkij
(Ekipazsnij), és balra Rinda kistelepülésre. Podnozsje
eléréséhez nincs szükség buszra, az itt van
rögtön, egy lépcsősor tetején. Odakukkantok a
maradék utascsapat nyomában: az erdőövezte, kis
fennsíkon néhány faház - kukorékoló kakassal -,
kőhajításnyira tőlük két ötszintes panelház
látszik, mini katonai bázis-féle részeként. A hely
Vlagyivosztok megalapításától kezdve bizony
elsősorban a katonákról szól, partmenti
erődrendszerrel az elmúlt korokból, haditengerészeti
iskolákkal a szovjet időkből és radarállomásokkal a
mostaniból. Az erődrendszert természetesen rég nem
használják, egy része azonban látogatható
állapotú, bár sajnos az üzemeltetőnek nincs eszköze
az objektumok folyamatos őrzésére. Ami általában nem
probléma, hiszen senki se jár ide erődrongálási
vágytól fűtve - kivéve, mikor mégis. Látogatásom
után néhány hónappal a környékbeli lakók
felfedezték, hogy az egyik erődbejáratnak ellopták a
vasajtaját (eredeti darab volt, nem utángyártott), és
nyoma veszett néhány kiállított tüzérségi
gránátnak. (Nem, nem én vittem el...) |
|
Komolyabb terepszemléhez kevés az idő,
alaposabb erődnézéshez pláne, ezért inkább a
Podnozsje-közeli partszakaszon nézek körül, előbb
nyugat felé (felhagyott, kisméretű, gyárszerű
építmény van arra), azután Sigino irányában,
keletnek. A mólótól nem messze fekvő,
szabadstrandként használható, füves terület nem
mondható patyolattisztának: van, aki többkilós (!)
műanyag majonézesbödönjétől vált meg ezen a
helyen, és akadt, aki Tolsztoj olvasását unta meg. A
vízben hajótest darabja rozsdásodik. Az úton ritkán
feltűnő, porfelhőt verő autóktól eltekintve teljes
a csend és a nyugalom. A "Piknik az
árokparton" és Tarkovszkij Stalkerje egyszerre jut
az eszembe. (Pár kilométerrel arrébb, Siginóval
szemközt, a Trud-öböl még Stalkeresebb,
ahova a szovjet időkben kiszolgált hadihajókat
süllyesztettek el. Sajnos nincs időm felkeresni.) De a
mini-bázis felől egyszercsak zene és versszavalás
hangjai törik meg a kívánsággép-fikciót, és ha
már nem játszhatok magamban Stalkert, lassacskán
összerakom hát a magyarázatot. A komp utasai között
turnézó művészcsoport érkezett (tíz fő,
szervezőstül-mindenestül), akik Oroszország Napja
alkalmából műsort adnak elő a fegyveres erők
tagjainak: átlagos hakni, nem egyéb, súlyosbítva a
kétes minőségű hangosítóberendezés hatásaival.
Reméljük, legalább a gázsi megfelelő. |
|
A Zaliv Vosztok legközelebb 14 órakor
teszi tiszteletét Podnozsjén. Szívesen maradnék,
csakhát a vonatom indulási idejéhez vagyok kötve, és
a zenés műsor lebonyolítói sem lehetnek
időmilliomosok: lezavarják az előadást, azzal
rohannak a komphoz, talán ma lenyomnak még egy menetet
valamelyik közeli tengerészbázison. Most kevesebb az
utas, autó alig, a zavartalan fotózáshoz tehát minden
adott. A Novik-öbölben valamilyen komp-pótló komp
halad mellettünk, a Keleti-Boszporuszra kiérve
konténerhajó akad lencsevégre... |
|
...és végigpásztázható a
kereskedelmi kikötő, konténerterminálostul. |
|
Az egyik daru tövében leponyvázott,
metrókocsinak tűnő járművek várják a berakást
pőrekocsikon. |
|
A 36-os mólóhoz közeledve az Admiral
Pantyelejev kapható le, hasonló típusú társaival
egyetemben. |
|
A fennmaradó időben szeretnék
villamosozni egyet a hálózat megmaradt részén, de nem
egyszerű az odajutás. Rá kell jönnöm, hogy amit
eddig láttam az Okeanszkij proszpekten vagy a
Szvetlanszakján, csak a bemelegítés volt, és ezúttal
megtapasztalhatom, milyen az igazi vlagyivosztoki dugó.
Háromnegyed óra alatt másfél megállónyit halad
Lugovaja felé a busz, ezért inkább leszállok:
gyalogszerrel gyorsabb. A többség hasonlóan
cselekszik, a járdán ezek után komoly embermennyiség
verődik össze. A jókora méretű,
bevásárlóközpontot és helyközi buszállomást is
felvonultató Lugovaja téren - az Aranyszarv-öböl
csúcsának északi oldalán - totális káosz uralkodik.
Felváltva két gyalogosfelüljáróról szemlélem a
városi közlekedés csődjét, aztán figyelmem a keleti
oldalon végighúzódó villamossínekre irányul, és... |
|
...halk dobpergés, majd megjelenik a
vesztett harc képviselője, LM93-as képében, szinte
teljesen "befalazott" ablakú ráncajtókkal.
Nemsokára KTM5-ös követi. Az állományban rajtuk
kívül KTM8-asok (71-608K, tehát a régebbi változat)
és RVZ-6M2-esek jutnak szerephez, a rigai járművek
egyikét krémszínűre festették és "múzeumi
villamos" felirattal látták el. Valamennyi kocsi
líra áramszedős. Állapotuk többé-kevésbé
leharcolt, bár az üzemeltető optikai tuninggal
igyekszik valamelyest tartani a formát. A megmaradt 6-os
járat viszonylata Szahalinszkaja - Minnij Gorodok, a
követési idő 10 perc körüli, a járművek magas
kihasználtsággal közlekednek - nyilván főleg most,
amikor mind Szahalinszkaja, mind Minnij Gorodok (Baljajev
tér) felé áll alig moccan a kocsisor. |
|
Elvillamosozom Minnij Gorodokig, a
Lugovaja út mentén, a Lugovaja tértől észak felé. A
felépítmény ezen a szakaszon - az út oldalában -
burkolatlan Phönix, faaljakon, sínszeges
leerősítéssel, a szokásos 12,5 méteres sínszálak
és laposhevederek felhasználásával. Általános
állapota nem rosszabb a habarovszkinál. A viteldíj 7
rubel, kalauzrendszer van, és az utas jegyet kap,
akárcsak a trolin. Minnij Gorodoktól a 7T jelű busszal
(járműve Asia típusú, midi méretű) térek vissza a
nagyállomáshoz. Szerencsére a városba bevezető
irány aránylag jól járható, csupán a
Szvetlanszkaja-Aleutszkaja sarkon dugulunk be tíz
percre, de ott már helyben vagyunk úgyis. |
|
Több mint két órával a menetrend
szerinti indulását megelőzően a harmadikon bent áll
az Okean szerelvénye, ma eggyel több, tizenkét
kocsival. Vlagyivosztok-Novoszibirszk vonatom
alkotóelemeit szintén hamar útjukra bocsátják a
Pervaja Recska-i tárolóról, TEM2-es segítségével -
tehetik, hiszen más távolsági egyelőre nem lesz, az
elektricskák pedig bőven elférnek a hatodikon és a
hetediken. Estére a Russzkij-sziget mögött észlelt,
távoli ködös-felhőzet az Aranyszarv-öböl
bejáratánál terem. Felőlem persze nyugodtan teremhet,
miután hamarosan helyet foglalok a 7-es SzV
(kétszemélyes hálófülkés) kocsijában, és búcsút
intek Vlagyivosztoknak. |