Sárga szigetjáró

2010 december 27-én a RegioJet leszerződött a Pozsony-(Rév)komárom (Bratislava-Komárno) közötti, 100 kilométer hosszú vonalon - az összeköttetést a menetrend 131-es mezőjében találjuk - nyújtandó személyszállítási szolgáltatásra. Előzetes próbaüzemeket követően, 2012 március 4-től indultak kilenc, a Prignitzer Eisenbahn GmbH-tól átvett, háromrészes, dízelüzemű Bombardier Talenttel. A szerződés értelmében a 2019-2020-as menetrendi időszak végéig járnak majd a sárga vonatok a Csallóköz (Žitný ostrov) területén. 2012 július 29-én, vasárnap látogattam a helyszínre.

A 4912-es személyvonattal Komáromig vitettem magamat, átgyalogoltam az Erzsébet-hídon - közben megörökítettem a festési munkák miatt épp lezárt vasúti hidat -, és kellemes reggeli séta végén...

...már ott is vagyok a révkomáromi felvételi épület mögötti téren. A 135-ös menetrendi mező (Érsekújvár (Nové Zámky) - Komárom) vontatásszolgáltatási feladataiból részesülő Szili-különítményről gyors fotó készül, azzal megvásárolom a jegyemet Nagymegyerig (Veľký Meder). Már túlvagyunk az első hónap "beetető" tarifáin, de még mindig diákkedvezményt alkalmaznak általános jelleggel, tehát a harminc kilométeres, menettérti utat 1 Euro 48 centből megúszom.

4322-es személyként a Prignitzer Eisenbahn-féle számozás szerinti VT643.14 fordul 10 óra 10 perckor. Két végén a jelenlegi számozás szerinti 643 370 és 643 870 vezetőállásos járművek kellene hogy legyenek, azonban a 370-es helyett a 366-os motor néz Pozsony felé. VT643.14 felirat olvasható a hajtott forgóváza felett, holott a 366-os a VT643.10 része. De ez legyen a RegioJet, illetve a felügyeleti szervek problémája. A 148 ülőhellyel rendelkező, hidromechanikus erőátvitelű, 2x315 kW névleges teljesítményű, 120 km/h legnagyobb üzemi sebességű, 2004-ben gyártott egység alacsony utasterheléssel vág neki az útnak. A menetrend kétórás alapütemmel számol, amire egy-egy munkanapi sűrítés, valamint a Pozsony-Dunaszerdahely (Dunajská Streda) szakaszon a kétórás intervallumokat egyenletesen vagy kevésbé egyenletesen kitöltő betétjáratok rakódnak rá. A ZSSK-korszakot jellemző, évi 700 ezer utazást az új szolgáltató majd' a háromszorosára kívánja növelni - a tapasztalt, szerény érdeklődés megkérdőjelezni látszik az ambíciózus terveket, azonban vegyük figyelembe, hogy munkaszünetes napon, kevésbé kurrens időszakban, és a vonal kevésbé terhelt végén vonatozunk.

Mérsékelt utascserékkel jellemezhető, 37 percnyi utazás végén szállok le Nagymegyer (Veľký Meder) állomáson.

A tovaguruló 4322-esről készül egy utánlövés, majd a Pozsony felőli bejáratnál elhelyezkedem a 4315-ös járat fogadására.

Másfél órám van a következő fotótémáig, a 4376-osig, ezalatt kisétálok a végponti (Pozsony felőli) előjelzőn túlra. A bejárat mögötti, 50 km/h állandó sebességkorlátozású, illesztéses, faaljas, Hohenegger feszítőelemes sínleerősítésű ív fekszint- és irányhibái, illetve ágyazatszennyezése nem annyira a "saját jogán" versenyképes regionális személyszállítás ismérve, a továbbiakban azonban kielégítő minőségű, az 1980-as évek második feléből származó, hézagnélküli, betonaljas, GEO-s felépítménnyel találkozunk. Arrafelé 80 km/h alkalmazható, az ívviszonyokhoz illeszkedően, és persze az utóbbiakhoz illeszkednek a megtűrt pályahibák is.

Titkon remélem, hogy hátha kihasználja a szabad kapacitásokat valamilyen kósza tehervonat. Ennyire persze nincs szerencsém, ugyanakkor a második, tervezett vonali fotóhoz túlságosan kint vagyok, ígyhát visszatérek az előjelző és a bejárat közé, a séta során kinézett kukorica közelébe, és ott várok a 4376-osra. Több sárgaságot a nyíltvonalon nem terveztem elkapni - irány az állomás.

Amíg befut a vonatom, szemrevételezem a felvételi épület mögötti-melletti területet. A szemközti ipari létesítményekhez az épület mellől acélszerkezetű gyalogosfelüljáró visz, pontosabban vitt, mert életveszélyessé nyilvánították, lezárták. Első ránézésre egyértelmű, hogy amikor utoljára hozzányúltak, még létezett a Tesla (fiatalabbak kedvéért: nem a Tesla Motors, hanem a csehszlovák Tesla), méghozzá - a feliratot övező nyíl iránya alapján - éppen az ipari létesítmény előző gazdája volt. Visszaúton a 4319-es személyt veszem igénybe, szerelvénye a VT 643.18 pályaszámú Talent, utasterhelése az előzőhöz hasonlóan gyenge. Párfős utascserék figyelhetők meg...

...illetve az ekeli (Okoličná na Ostrove) megálló Pozsony felőli oldalán kiszúrhatjuk a "messzebbről minden szebb" című jelenség sokadik megnyilvánulását. Nem kizárt, hogy valamelyik magyarországi vasúti megálló helyi kezdeményezésű feldíszítése során majd RegioJet motívumokat festenek a gyerekek a falra. (Persze az új szolgáltató egyelőre nem csupán a távolról látható külsőségekre fókuszál, hiszen a fiatal - tehát általában motivált - kísérőszemélyzet, vagy a vonatokon térítésmentesen rendelkezésre álló sajtótermékek, pozitív hatással vannak a közvetlen ügyfélélményre.)

Kora délutánra a napsütés maximális fokozatra kapcsol, az előző, borult időszakban a talajba jutott nedvesség heves, forró áramlás formájában távozik. A Vág-Duna hídját nem szeretném kihagyni, viszont ahogy lépkedek felé a zúzottkövön, az említett, forró levegő egyre elviselhetetlenebbé válik. Végül lemondok a 4815-ös személyről - marad a híd önmagában -, és inkább arra koncentrálok, hogy napszúrás nélkül teljesítsem a sétát a Duna déli oldalához.

Vissza a főlapra